Jó olvasást!
„3080-at írunk. Minden
megváltozott. Minden. Az orvos tudomány rengeteget fejlődött
mondhatni rohamosan fejlődik még most is. Olyan, hogy rák olyan
már nincs „kihalt” mint a pestis. Ez emberek meg csak
sokasodnak. A veszélyforrásaink valljuk be nagyon megcsappantak. De
azok amiket mi teremtünk azok megmaradtak és ha lehet még
súlyosbodtak. Mi hozzuk a saját fejünkre a bajt. Ha így haladunk
szembe kell nézni „néhány” problémával. Elfogyhat a kaja, talán ez emberek enni kezdenék társaikat, tömeges
bűnözések lepnék el a városokat, rengetegen lenének munka
nélkül, mivel egyre több az ember (és nem fogy), a természetnek
sok kára születne ebből, például kiirtanák az állatok
élőhelyüket és magukat az állatokat is. Több lenne a gyár ami
igen csak szennyezi a környezetet, lázadások, a globális
felmelegedés is egyre nagyobb teret nyerne, tán még apokalipszisek
is fellépnének. Csak egy bökkenő van. Ezek egyike sem feltételes
mód. Mind megtörtént és egyfolytában apadhatatlan
problémaforrás. Időgépet még nem találtak fel, kapszulát ami
megfelel egy étkezésnek, hát még ettől is messze állnak.
Átköltözni másik bolygóra? Nem, a közel jövőben nincs rá sok
esély. Szóval mi lehetőség maradt? Nem valami sok... De valami
megoldás csak van. Amit kitaláltak az nem valami humánus módszer.
Igaziból aki gazdag az élhet mert ők elbújnak a palotájukban de
aki szegény haljon meg. A mottójuk az, hogy így az erősek az
okosak maradnak életben és, hogy ez a természet rendje... Én nem
egészen értek ezzel egyet.”
Jegyezte le Alice az ő
sajátos naplójába, a sajátos gondolatait. Alice egy az átlagnál
bölcsebben gondolkodó 16 éves lány. Barna haj, nagy barna
bociszemek az alsó ajkán egy heg, a hasán egy deformált leginkább
szívecskére hasonlító anyajegy. Tüzes, ami „a szívemen az a
számon” alapelvű lány. Magányosan él (lelkileg) egy lepukkant
házban, nem éppen barátoknak nevezhető tinikkel. Egy átlagos
lány olyan mint mi. Vagy nem? Az az egy különbség van, hogy ő
3080-ban él. Sokan sokfélét gondolnak a jövőről. Vannak akik
szerint sok pozitív változás következik be, és vannak akiknek
viszont negatív véleményük van. Alice és az ő naplója segít
nekünk elképzelni mi is lehet a jövőben. Vajon Ali túléli vagy
meghal? Vajon megadatik neki az a szerencse, hogy rátalál a
szerelemre? (Akik nem kedvelik a csöpögős sztorikat azok ne
féljenek, a szerelmi szál nem lesz a főszerepben csak fűszerezi a
történetet.) Vajon sikerül megtennie a lehetetlent? Vajon egyedül
magányosan fog meghalni? Vagy szerető karok közt leheli ki az
utolsókat idős korában? Milyen kalandokba keveredik? Van kiút? Mi
az ami ennyire fenyegeti ezt a kislányt? Vagy inkább az egész
világot? Képes lesz ölni, (mivel még soha nem ölt max a
pattanásait gyilkolázta. Pedig erős lelkileg és testileg is)
ráveszik az ösztönök, hogy tegye meg ami szükséges az életben
maradásért, lesz-e erre egyáltalán szükség? Sok a kérdés a
válasz pedig itt van előttünk. Ebben a naplóban amit Alice Jones
azért írt, hogy ne őrüljön meg egyedül a gondolataival. Ez egy
történet egy lány harcairól, érzéseiről.
