8. rész

Éééés egy jó hosszú rész! Remélem ki fogjátok bírni! :DD

8. rész: Lopás.

Augusztus. 30.

                       Kedves Amy!

    Semmi ötletem nem volt arra, hogy mit hozzak ezeknek egész napi kaja gyanánt, aztán úgy döntöttem, hogy Gyros-t eszünk majd. Én például nagyon oda vagyok a Gyros-ért, bár nagyon rég ettünk már lehet, hogy változott. Felöltöztem, zöld Converse sima farmer térdgatya és egy rövidujjú póló. Ma meglepően jóidő volt főleg ahhoz képest, hogy már csak két nap választ el az ősztől minket. Szóval ott tartottam, hogy felöltöztem felkaptam a barna félpántos táskám és elindultam. Máskor nem szoktam célt kitűzni csak bolyongok amíg találok valamit ami megfelel. Sétálgattam kedvesen mosolyogtam mindenkire, senki nem sejtette mire készülök. Aztán egy kis sétálgatás után megláttam egy Gyros-os bódét. Körülmentem, hogy felmérjem a „gyenge pontjait ahol csapást mérhetek rá”. Aztán eszembe jutott a tökéletes ötlet. A bódé elé volt kirakva egy pár asztal és szék. Nem volt senki csak egy pár mert elég korán volt. Odasétáltam a legmesszebbihez leraktam a táskám és visszasétáltam a Gyros-oshoz. Bemondtam, hogy mit kérek aztán türelmesen vártam, hogy elkészüljön. A pultos kedvesen mosolyogva adta oda a csomagot. Mondtam, hogy várjon egy percet ott a táskám és rá mutattam. Elkezdtem arrafelé sétálni a csomaggal. „Oké, gyerünk Al, futnod kell!” Odaértem kotorásztam egy kicsit mintha keresném a nem létező pénztárcámat, közben elsüllyesztettem egy-két kajás dobozt. Aztán mintha meglenne odavigyorogtam a pultosnak felvettem a vállamra a táskám és elindultam abba az irányba. Szerencsémre pont arra kell majd haza is mennem szóval nyugodtan lépkedtem. Közben a szememmel vizsgálgattam, és arra jutottam, hogy nem lesz nehéz nem fog senki megakadályozni. Már csak pár lépés kellett volna amikor elkezdtem rohanni. Ahogy csak tudtam úgy futottam. Elkezdtek utánam kiabálni, de már megállítani nem tudtak mert akik előttem voltak azok nem értették miért rohanok és értetlenül néztek ki a fejükből. Végre hazaértem öt perc rohanás után. Megálltam a kapuban kifújtam magam majd felegyenesedtem, mintha mi sem történt volna hátranéztem, de biztonságban voltam. Fellépkedtem a pár lépcsőfokon. 

Kinyitottam az ajtót bementem lepakoltam a kaját és boldogan letudtam, hogy egy jó ideig biztonságban vagyok. Ránéztem az órára még csak 8 óra volt. Gondoltam hagyom őket aludni még egy kicsit mert elég sokáig kinn voltak az este. Felmentem és olvasni kezdtem. Már a felénél tartok a Gyűrűk urában. Egy óra elteltével mozgolódást hallottam, gondoltam ideje szólni, hogy itt a kaja. Mindenki lejött és elkezdtünk enni.

- Ahh jó volt a tegnap! - Szólt Jessie először.

- Ja, majdnem hazahoztam egy csajt. - szólt Tom és Gwen-re nézett.

- Ha ha! Nem vagy vicces... - Morogta a képébeés egy kicsit beleütött.

- Ja jó volt! - gondolkodott Becca. Ezt nemkövetően sokkal kopogtak az ajtón. Mindenki felnézett majd rám.

- Követtek? - Kérdezte szinte suttogva Shane.

- Az lehetetlen! Már egy órája itthon vagyok.

-Akkor valaki nyissa ki! - Szólt Gwen.

- Oké, Hayley nyisd ki!

-Ahh... - morgott Hay, de felállt engedelmesen odacsoszogott és, kinyitotta...

-Mivan? Mit akarsz? - Csak ennyit hallottunk, fogalmunk sem volt ki lehet az.

- Öhm elnézést ha megzavartam... - kezdett bele egy elég bizonytalan fiú hangja. Az asztalnál persze mindenki hallgatózott. - Eve-et keresem.

- KIT? - mindenki meglepődött és elszóltuk magunkat aztán mikor rájöttünk, hogy lelepleződtünk kimásztunk és megnéztük, hogy ki van itt.

- Úgy hallottam itt lakik. Tegnap találkoztam vele. Szőke hajú... - Körülnéztünk mindenki Becca-t kereste de nem volt köztünk.

- Becca!- Szólt Shane. Előjött Becca. Shane megfogta a karját maga elé húzta, de mégsem erőszakosan. - Őt?

- Igen! - Virult ki a srác. - Nem Eve-nek hívják? - kérdezett rá egy kis idő múlva.

- Nem, valószínűleg átejtett... - röhögött Jessie.

-Mi? -hebegett szegény srác. Ledobta a virágcsokrot ami a kezében volt. Szegény! :( Aztán csalódottan de egy kicsit mérgesen elsietett.

Ezek után visszaültünk enni. Miután befejeztem és fel akartam állni Shane rám szólt.

- Ne menj! Maradj! - Visszaültem és kíváncsian néztem mit akarhat. Ünnepélyesen megtörölte a pólója szélébe a száját aztán folytatta – Emberek! Jó hírem van. Tegnap elég pénzt gyűjtöttünk össze és elmehetünk holnap vacsorára az egyik étterembe! - Mindenki megörül még én is. Azt sem tudom milyen étteremben enni. Csak arra emlékszem amikor a 8. szülinapom alkalmából apu elvitt.

- Mindenki öltözzön ki és 7 órakor indulunk kocsival.

-Szereztél kocsit? - Maradt tátva Tom szája.

-Igen mostantól van kocsink!

- És hol van? - kérdezte Holly izgatottan.

- Kint.

- Gyerünk nézzük meg! - Kiáltott az autóbolond Jes.

Kimentünk egy lepellel le volt fedve egy autó. Shane odaállt és hirtelen lerántotta a leplet. Egy fekete Peugeot volt. Egészen szép volt. Tetszett. Ennyi izgalmas volt ma. A naplóhoz hozzá sem nyúltam. Luke-kal beszélgettem és alig várom az éttermet!

7. rész

Helló! nemsokára nyaralni megyünk ezért előbbre hoztam a kövi részt!




7.rész   Ciki!

Augusztus. 29.

                    Kedves Amy!

Tegnap nem sült el túl jól a napló olvasás. Ezért úgy döntöttem pihentetem egy darabig. Holnap nekem kell elmenni beszerző körútra, de ma! Ma egyedül leszek egy kicsit. Valami fesztiválszerűség van most és a többiek megnézik. Nekem meg ki lett adva parancsba, hogy takarítsak ki. Mindenhol, csak a szobákba nem ,nehogy kutakodni legyen kedvem. Épp most fejeztük be a svédasztalos reggelit amit a fiúk „dobtak össze”.

Majd később írok!

***

- Mit csinálsz már Tom? - még fent is lehetett hallani Becca nyávogását.

- Szarok! - üvöltötte a leplezetlen igazságot a srác. Erre a beszólásra mindenki el kezdett röhögni csak Becca és Hayley nem. - Jó ne parázzatok már kész vagyok! Csak megártott a bab...

- Induljunk már! - Holly türelmetlen...

- Jó, mindenki megvan? - Jött a kérdés Shane-től. Nem, dünnyögtem én. Egy kicsit azért irigylem őket mert annyira boldogok, szabadok. Mindig jól érzik magukat. Én meg poshadhatok itthon.

Miközben ezen gondolkodtam megbeszéltek valamit amit nem hallottam. Ajtó csapódás. Oké akkor kezdjünk el takarítani. Először elhatároztam, hogy feltörlök. Vizet eresztettem a vödörbe abba egy kis szer... Előszedtem Ella iPod-ját és fülhallgatóját. Minden kész! Akkor még nem is sejtettem mennyire kész leszek... Bedugtam a fülembe a két bigyót és ezzel kizártam a külvilágot. Elindítottam az első számot amit nem tudok, hogy mit volt de volt ritmusa és tetszett. Elkezdtem sikálni a ragadós padlót a feltörlő fejével. Egész jól elvoltam, a számok váltották egymást amikor egy lassabb szám következett. Megálltam. Gondolkodás nélkül megfordítottam a feltörlő rongyot és mintha egy ember lenne felkértem táncolni. Persze igent mondott ezért elkezdtem vele lassúzni. Vagy legalábbis valami olyasmit. A nappalival már végeztem ezért csupa víz volt. Ráléptem egy nagyobb tócsára, persze elcsúsztam. Nagy puffanás. Neki csúsztam a CD tartónak amiről a lökésem hatására lezuhantak a CD-k. A műanyagtokok nagy hanggal ütköztek egymásnak és a földnek, ja és a fejemnek. Fájó hátsómmal felálltam és újra elkezdtem táncolni. Voltam a konyhában a nappaliban a folyosón. Nagyon jól éreztem magam. Elképzeltem ahogy az „álompasimmal táncolok”. De mint minden számnak ennek is vége lett. Mielőtt elkezdődött volna a következő, megdöntöttem a feltörlőt és „megcsókoltam” a nappaliban. Nagyot sóhajtottam, és amíg nem volt zene addig hallottam, hogy valaki vagy valakik röhögnek. A hátsó ajtóban és az ablakban ott volt az egész banda. Sokan videóztak is. Nem tudtam megszólalni. Tátva volt a szám ők meg csak röhögtek. Kivéve 2 embert. Luke és Sahne. Ők komoran néztek rám. Még fel sem fogtam mi történt amikor Shane megszólalt.

- Mi van, nem nagy szám?

- Már hogy ne lenne az? - röhögött Gwen.

-Ja, haver ez nagyon nagy... - vihogott Jessie.

- Egyáltalán nem vicces! - próbált védeni Luke is.

- Haláli poén cicabogár. Azt képzelte, hogy a feltörlő cucc a pasija... Pff. - nézett lesajnálóan Becca. Itt már nem bírtam tovább, eljutott az agyamig mi történt. Felrohantam. Elkezdtem "sírni", de mégsem igazi sírás volt. Most halálra fognak szekálni. És még csak alig indult el a nap! Kicsivel később rájöttem nem ezt kellett volna tennem. Példát kellett volna vennem Luke-ról! Amikor belecsapott a nyálas tenyérbe. Ott kellett volna maradnom mosolyogni, röhögni és megkérdezni akarnak-e még képeket készíteni rólam és Eugén-ről, ahogy csókolózunk. Lazán kellett volna kezelnem. Röhögnöm velük... De már késő! Kezdtem megnyugodni amikor nyílt a szobám elnézést szobánk ajtaja.

- Hagyj békén Becca semmi kedvem hozzá! - szóltam majd a párnámba temettem az arcom, de Bacca idegesítő hangja helyett meglepően férfias hang jött az irányból. Felkaptam a fejem, Luke volt az.

- Nem zavarok?

- Ó dehogy is! - fordultam felé piros szemekkel.

- Sajnálom! - szólt lágy hangon és még mindig az ajtóban állt, nem tudta eldönteni mit tegyen. A nyitott ajtón keresztül meghallottam Gwen érdes, kevésbe számomra kedves hangot.

- Mi van a mi kis „sztárunkkal”? Bőg? Pedig már fenn van a neten. - hangja szinte tapinthatóan gúnyban úszott.

Luke gyorsan becsukta az ajtót tett egy-két lépés felém.

- Leülhetek? - mutatott az ágyamra.

- Persze! - bólogattam. Leült és egész hosszasan csak hallgattunk. Aztán gondolt egyet és átkarolt. Én gondolkodás nélkül odabújtam hozzá.

- Nem volt olyan gáz? - kérdeztem félve és felnéztem rá.

- Nem, egyáltalán nem! Csak szórakoztál. Sőt, ha engem kérdezel szerintem aranyos volt! - nézett le rám. Egyszerre elkezdtünk nevetni.

- Te mindig meg tudsz nevettetni nem igaz?

- Nagyon úgy néz ki. Tudod nem olyan könnyű néha. Kaphatnék fizetésemelést!

- Persze még mit nem! - röhögtünk el újra.- Ezért szeretlek én! Mindig megnevettetsz!

- Csak ezért? - kérdezte meglepetten. - Azt hittem mert olyan helyes vagyok! - röhögött megint, én meg belebokszoltam a vállába. - Áúúúúú! - Nyögött majd el kezdett csikizni ami következtében vihogni kezdtem.

- Mi a frászt csinálsz még Luke?! - kiáltott fel Gwen.

- Öhm... Éppen indulok. - válaszolt az engem elszomorító kérdésre. Újra egyedül, remek! - Bocsi mennem kell!

- Semmi baj, menj csak! Szia!

- Szia!- És megöleltük egymást.

Lentről annyit hallottam, hogy Shane megkérdezi, hogy jobban vagyok- e, és, hogy már minden oké.

Kipucoltam az egész házat minden egész tiszta. Nem tudom mikor értek vissza mert én akkor már aludtam eléggé elfáradtam. Takarítás után kiültem még olvasni egy picit. És persze gondolkodnom is kellett, hogy mi lesz a holnapi étkünk.

6. rész

6.rész Nyitva a napló

Augusztus. 28.

              Kedves Amy!

Arra jutottam, hogy elnevezlek, mintha egy távoli barátomnak írnék levelet, és az Amy névre gondoltam nem tudom miért, de szeretem. 6 nap telt el, hogy nem írtam, mert nem történt semmi érdekes. Luke nagyon jól beilleszkedett, már mindenki kedveli csak Hay nem. Amikor jut rám ideje akkor szokott velem is beszélgetni. Nagyon jókat lehet vele dumálni. Szerintem ő az egyetlen barátom, de legalább már tudom mit is jelent ez a szó. Gondolom most kérdezed hogy oké, de mi van Ella naplójával. Igen most terveztem belenézni. Ja és még előtte annyit, hogy Luke-ot felmentették az állandó csicskáztatás és kaja szerzés alól, szóval holnap én leszek a beszerző. Na, lássuk a naplót!

                    „Kedves Naplóm!

Nagyon elegem van az életből! 8 éves vagyok, egy gyerekotthonban élek. Minden nap megvernek a nagyobbak, fogalmam sincs mi van a szüleimmel, de nem is érdekel! ( de nagyon is érdekel, csak választ szeretnék : Miért?) Nem tudom, hogy mit tegyek. Semmi boldogság nincs az életemben. Be kéne fejeznem? Nekem ez volt a sorsom? Hogy meghaljak? Nem tudom, de már csak Te segíthetsz! Mennem kell megenni a moslékot. Remélem írok még, remélem nem veszik el a naplóm és csúfolnak ki. Vigyázz magadra!

Victoria                                                                               3066. Július. 16”

Összeszorult az első bejegyzés olvasása közben a szívem. És én még itt hisztizek amikor nekem azért sokkal jobb! Könnycseppek csak jönnek és jönnek az arcomon meg akarnak téged támadni. Kezdődik a bőgés, a hüppögés a fájdalomtól telt „üvöltés” kiadása. Párnámba nyomtam a fejem, úgy próbáltam elfojtani. Meg is feledkezdtem arról milyen is sírni. Nagyon rég nem bőgtem. Hirtelen minden érzésem elözönlött. Az Ella iránti, a fájdalom, hogy nincs senkim csak Luke, de ő meddig akarna velem lenni? Milyen gyorsan visszacsücsülhetek a kispadra ahonnan felállítottak de csak egy időre. Nem akartam tovább olvasni, csak kínoznám magam. Én 15 voltam amikor kikerültem a család meleg kebléből. Akkor ezért volt annyira nagyon kedves és segítőkész Ella. Tudta milyen ha nem segít senki, tudta milyen egyedül lenni, tudta milyen ha a nagyok piszkálnak. Nem akarta, hogy olyan szomorúan éljek. Újra elfogott a sírhatnék ezért szerintem inkább álomba sírom magam.

5. rész

5. rész  Az új srác

Augusztus 22.

Este nyolc óra van - sikerült betartani az ígéretem miszerint csak este írok, bár elég nehéz volt mert nagyon unatkozom. Ma Hayley ment beszerző körútra. Neki nem volt kedve az odaégett palacsintához ezért kész ételeket hozott. De nem csak salátát hozott. Mikor reggel megjött volt vele egy fiú akin teljesen lesütött, hogy bele van zúgva Hayley-be. Aztán kiderült, hogy Hay kihasználta és Luke - ez a srác neve – szerzett kaját a csapatunknak. Szegény Luke azt hitte viszonzottak az érzései, de amikor este odaült Hayley mellé és megpróbálta megölelni „barátnője” kikelt magából.

-Mit fogdosol te tapló? - Üvöltötte a srác képébe mire Luke nagyon meglepődött és felpattant.

-Igen neked beszélek te fogyatékos! Komolyan azt gondoltad van esélyed?!- Az érzéketlen fiúk elkezdtek röhögni - Csak azért kellettél, hogy szerezz kaját. Idióta! - nevette el magát Hay.

A fiú megfordul és kisietett az ajtón. Sajnáltam szegényt ezért magamba tömtem az utolsó falat zöldséget és utána mentem. Ő ott ült lépcsőn ahogyan én is szoktam. Azt hittem elmegy, de nem tette. Csak leült és próbálta értelmezni a hallottakat. Odasétáltam hozzá és leültem mellé. Egy jó darabig csak így ültünk és néztük amint kezd besötétedni az ég, és az utca lámpái megvilágítják a sötétbe borult tájat. Majd megszólalt megtörve a csendet.

- Olyan idióta vagyok...

- Nem, nem vagy az! - megint csak ültünk, és néztünk ki a fejünkből – De miért nem mentél el? Mármint...

- Semmi baj. Csak olyan vagyok mint ti. Se családom se barátom. Azt hittem ez meg fog változni. Azt hittem lesz otthonom. Egyszerű, a válaszom az, hogy nem volt sehová mennem.

-Sajnálom. De tudod mi lenne jó?

-Mi?

- Az ha most bejönnél és csatlakoznál hozzánk! Nagyon menő lenne, ha lenne hozzá bátorságod, mintha nem is törődnél azzal ami történt!

- Igazad van! De szerinted bevesznek?

-Naná! Segítek is neked. - ajánlottam segítségem – Aludhatsz a kanapén, vagy van egy pár matracunk is.- mosolyogtam rá biztatóan. - Csak valószínűleg fel kell ajánlanod. Hogy egy hétig te mész kajáért meg takarítasz... Hogy lássák jó csapattag lennél. Mindenben segítek csak kérlek arra ne kérj, hogy lopjak! Az éppen elég amikor nekem kell.

- Nagyon köszönöm. Várj! Még a nevedet sem tudom.- Mosolyodott rám.

-Igazad van! Alice vagyok, te meg Luke ugye?

- Igen. - mosolyodott el.

-Na, gyere ideje bemenni!

Kinyitottam az ajtót és bementünk én elöl ő egy kicsit mögöttem lépkedett. Beértünk a konyhába és mindenki ránknézett.

-Helló! Tehát szeretnék egy ajánlatot tenni- kezdtem amit egy páran grimasszal fogadtak voltak aki meg kíváncsian pislogtak.- Azt szeretném ha Luke bekerülne a bandába! Haszon tagja lesz. Aludhat az én szobámban vagy a kanapén.

- Júúújj, nyomi szerelmes lett.- vihogott Gwen.

- Pofa be Gwen! - mordulr rá Shane – Hallgatunk – fordult felém.

- Köszönöm! Szóval... Szavazunk? -halkult el a hangom. Hayley egy morgással nyugtázott.

- Rendben szavazzuk meg! Mindenki elmondja mit gondol. - Segített ki Shane

- Oké ti beszari nyuszik! Na kölök! - kezdte Jessie felénk fordulva. - Vegyük bé! Egy-két hétig hoz kaját, csicskáztatjuk, takarít... mit árthat? Vegyük bé!

- Oksi! Nekem szimpiiii – pislogott nagyokat Becca Luke-ra.

-Őőő... Köszi – Pirult el Luke.

-Szerintem is. Mit árt ha többen vagyunk? - Szólt Shane.

-Tőlem...- Nyomkodta tovább a telefonját Gwen.

-Neem! Nem vehetjük be!- emelte fel a hangját Hayley egy kicsit hisztérikusan.- Biztos bosszút forralnak! - Nézett rám megsemmisítő tekintettel egy csepp őrülettel.

-Micsoda? Dehogy is! Teljesen beléd van zúgva! Nem tdna ártani neked! - szálltam vitába.

-Jogászolva! - röhögött Jessie

-Nekem 8! - motyogott Holly anélkül, hogy felnézett volna. Maga elé bámult és csöndben volt. Ez elég szokatlan tőle mivel ő állandóan vihog meg hülyül és nem bírja befogni a száját.

-Akkor üdv a klubban!- állt fel Tom, hogy kezet fogjon vele. Luke nyújtotta a kezét de mielőtt megszorítottak volna egymás kezét Tom elkapta és leköpte a kezét, majd nyálasan tartotta oda. Fürkészve nézte Luke-ot, hogy mi a reakciója. Az új felpártolt srác habozott egy kicsit majd belecsapott.

- Jól van kölyök! Szimpi vagy! - röhögött és ezzel Luke megpecsételte az állapotát. Nem csak egy szolga lesz, hanem a haverjuk lett egy mozdulattal.

-Jól van akkor itt a kanapé, itt alhatsz! - mutatta be Shane Luke-nak az elkövetkező időkre szóló alvóhelyét.

Aztán mindenki ment a dolgára. Majdnem elfelejtettem leírni Luke-ot. Magas, szőkés barnás színű haj, kék szem, közepesen izmos testelkat... Ella naplójába természetesen nem néztem bele, mert annyi dolgom volt. Rendben ez így nem igaz, nem untam halálra magam de a naplót messzíről elkerültem. Aztán egyszer csak mindenki elaludt és csönd volt. Teljes csönd, mind a kilencen aludtunk.

Ízelítő!

Ízelítőt hoztam a 9. részből!!! :D 

- Én ezt fogom felvenni. - mutatott egy sötétlila koktélruhára.

- Húú, nagyon szép! - elállt a szavam. Bárcsak nekem is lennének ilyen szép holmijaim. Felnevetett.

- Na nézzük neked mit találunk.- és ezzel elmélyült a szekrényébe. Én leültem az ágyára és figyeltem mit ügyködik. Időközönként felmutatott egy-egy ruhát. Pl.: volt egy teljesen fekete „dekoltázsmutogató” darab. Nincs bajom az adottságaimmal de ehhez nagyobbak kellenek... amilyenek Hayley-nek vannak. Volt ami szaggatott volt és szintén fekete. Aztán kihúzta a tökéletes hozzám illő darabot. Pezsgő sárga volt, a felseje egy kicsit „gyűrött” az alja meg csipkés. Annyira annyira szép!  

Megköszöntem Hayley-nek a ruhát és már mentem is volna a szerzeménnyel,de megfogta a karom.

- Nem gondolod, hogy elengedlek?! - értetlenül pislogtam rá ezért folytatta – Nincs cipőd nem tudod felvenni ezt a ruhát egyedül, nincs hozzá ékszered, és a hajadról ne is beszéljek! - dúrt bele a száraz töredezett hajamba. Teljesen igaza volt. - Na, gyere csajszi, vetkőzz le! - engedelmesen tettem a dolgom elfordultam és levettem a 3/4-es kávé színű egyszerű pólómat és a csőfarmeremet.

Kezembe nyomta a gyönyörűséget én belebújtam felülről, Hay felhúzta a cipzárt, és... Khmm... Mellbe egy kicsit elállt. Hayley felnevetett, fogta a hasát és röhögött. Én megszeppenve álltam ott.

- Bocsi! Elfelejtettem ezt. Ne félj megoldjuk! Nem nagy a különbség! Rendben akkor van még 2 óránk. Hát remélem beleférünk! - nem értettem én általában öt perc alatt kész szoktam lenni.

Először a ruhát tömtük ki. Aztán tökéletesen passzolt. Ő is felvette a ruháját, közben nagyon jót beszélgettünk meg röhögtünk. Nem éreztem magam egyedül, egy senkinek. Remek! Kipipálhatok egy kívánságot a bakancs listámon... Majd beállított a zuhany alá törölközőt tett a ruhámra és megmosta a hasam mindenféle balzsammal. Bele is ment a szemembe és eléggé csípett. Ezen megint röhögtünk majd amíg ő most a haját én szárítottam az enyémet, üvöltött a zene. Már nem csöpögött a hajamból a víz ezért raktunk bele kis csavarokat. Hayley a haját teljesen megszárította ő vasalni fogja, de felrakta kontyba és bekentük az arcunkat valami zöld krémmel. Kimentünk a fürdőből és kényelembe helyeztük magunkat.

Hirtelen jött a témaváltása.

- Neked tetszik innen az egyik srác? - értetlenül néztem rá. - Most mi van? Igazi csajos téma... - csakhogy tudtam ő nem olyan „igazi csajos” . De azért feleltem.

4.

4. Sütés és „aki keres az talál”

Augusztus 21.

  21-e van. A főzésről annyit, hogy Holly kezdte, és csak ötöt égetett oda aztán Gwen kicsavarta a kezéből. Ő csinált egyet, kettő kuka. Aztán én. Négy kuka kettő jó. Hurrá! Élvezetes volt az egész és közben az üvöltözés (Gwen), és röhögés (a fiúk). 

  Ezt nem lehet ilyen gyorsan lerázni. Még csak most kezdtem van vagy 100 oldal minek spórolom a lapokat?! Tehát, emlékeztek Becca közölte, hogy túlzottan félti a műkörmös kacsóját ezért nem fog segíteni. Ezt ő úgy értette, hogy nem fog a kajához nyúlni csak ha enni kell és nem fog pakolni/mosogatni utána. Reggel kereken 6 órakor felkeltett mindhármónkat és közölté, hogy sok a dolog... már akinek. Közölte (legalábbis velem), hogy van 3 percem felöltözni nekem nem kell több mert mindig „csak felkapok valami ronda rongyot és fésülködni, tusolni úgy sem szoktam”. Felvettem a világos zöld kötött pulcsim alá egy sima szürke pólót, egy csőnadrágot és a papucsom. Felcopfoztam a hajam (amit előtte megfésültem) és lementem. Még csak én voltam ott, de az emeletről hallottam, ahogy Becca kiabál gondolom Holly-van, Gwen-nel nem nagyon mer szórakozni. Nemsoká lejött Holly nyomában Becca aki még mindig kézzel-lábbal mutogatva magyaráz felemelt hangon. Holly csak morog az orra alatt, de azért nem szól be durván mivel ő a legfiatalabb, az „újonc”. Becca magyarázott arról, hogy milyen fontos korán kezdeni teendőinket főleg ha ilyen bénák az illetők mint mi biztos bénázunk vagy egy órát szóval talán készenleszünk kilenc órára ezért kezdjünk hozzá, majd jön a „lustaság”. De amikor már fél órája vártunk rá fel akart küldeni engem azzal, hogy küldjem le mert neki „dolga van”. Ja tudod mikor! Persze nem hagytam magam -ezért még kapni fogok- és felküldte Holly-t aki kevésbé tudott ellenkezni. Felment szép komótosan aztán hallotuk amint Gwen elkezdett ordibálni pl.: Mit képzelsz magadról te tapló? Húzzál lefele most, te nyomorék! Tudod mikor kelek fel 7 órakor!! valami ilyesmiket vágott hozzá Holly-hoz. Elővettük a hozzávalókat (liszt, tej, tojás, só, cukor és olaj a sütéshez) mire kipakoltunk addigra megjött Gwen is. Ennyit erről. Nemsoká suli, legalább nem fogok unatkozni. 

                  A Gyűrűk urá-val jól haladok mert tengernyi a szabadidőm. Ma kellet volna elmenni délután a könyvekért. Gondoltam akkor szerzek majd magamnak füzeteket is... A többiek nem mentek mert „minek” ? Nagyon nem akartam menni, mindig olyan stresszes. Utálom. Tehát inkább körülnéztem hátha találok valamit. Körülnéztem Ella cuccaiban is. Találtam füzetet, tolltartót és még pár hasznos holmit. A ruhái egy szatyorban voltak. Gondoltam ideje lenne beújítani Ella úgy sem bánná... A legalján egy vastag pulcsiba csomagolva találtam egy vaskos füzetet. Kinyitottam és az ő naplója volt. Elég késő van de még mindig csak a borítón lévő nevet láttam:

    "Ella (TITKOS) Naplója! <3 belépés korlátozva: RÁM!„

Kicsordul egy, két könnycseppem. Nagyon hiányzik! Nem néztem még bele. Több okom is van miért nem tettem. 1.: Rá van írva, hogy titkos! 2.: Én sem örülnék ha akárki beleolvasna a naplómba. 3.: Vissza fog jönni! Tudom. 4.: Nem merek... mi van ha az van benne, hogy megölte magát? De akkor maradjon csak inkább egy rejtély? Holnap majd belenézek! De most megyek. Ehhez össze kell szednem magam!