6. rész

6.rész Nyitva a napló

Augusztus. 28.

              Kedves Amy!

Arra jutottam, hogy elnevezlek, mintha egy távoli barátomnak írnék levelet, és az Amy névre gondoltam nem tudom miért, de szeretem. 6 nap telt el, hogy nem írtam, mert nem történt semmi érdekes. Luke nagyon jól beilleszkedett, már mindenki kedveli csak Hay nem. Amikor jut rám ideje akkor szokott velem is beszélgetni. Nagyon jókat lehet vele dumálni. Szerintem ő az egyetlen barátom, de legalább már tudom mit is jelent ez a szó. Gondolom most kérdezed hogy oké, de mi van Ella naplójával. Igen most terveztem belenézni. Ja és még előtte annyit, hogy Luke-ot felmentették az állandó csicskáztatás és kaja szerzés alól, szóval holnap én leszek a beszerző. Na, lássuk a naplót!

                    „Kedves Naplóm!

Nagyon elegem van az életből! 8 éves vagyok, egy gyerekotthonban élek. Minden nap megvernek a nagyobbak, fogalmam sincs mi van a szüleimmel, de nem is érdekel! ( de nagyon is érdekel, csak választ szeretnék : Miért?) Nem tudom, hogy mit tegyek. Semmi boldogság nincs az életemben. Be kéne fejeznem? Nekem ez volt a sorsom? Hogy meghaljak? Nem tudom, de már csak Te segíthetsz! Mennem kell megenni a moslékot. Remélem írok még, remélem nem veszik el a naplóm és csúfolnak ki. Vigyázz magadra!

Victoria                                                                               3066. Július. 16”

Összeszorult az első bejegyzés olvasása közben a szívem. És én még itt hisztizek amikor nekem azért sokkal jobb! Könnycseppek csak jönnek és jönnek az arcomon meg akarnak téged támadni. Kezdődik a bőgés, a hüppögés a fájdalomtól telt „üvöltés” kiadása. Párnámba nyomtam a fejem, úgy próbáltam elfojtani. Meg is feledkezdtem arról milyen is sírni. Nagyon rég nem bőgtem. Hirtelen minden érzésem elözönlött. Az Ella iránti, a fájdalom, hogy nincs senkim csak Luke, de ő meddig akarna velem lenni? Milyen gyorsan visszacsücsülhetek a kispadra ahonnan felállítottak de csak egy időre. Nem akartam tovább olvasni, csak kínoznám magam. Én 15 voltam amikor kikerültem a család meleg kebléből. Akkor ezért volt annyira nagyon kedves és segítőkész Ella. Tudta milyen ha nem segít senki, tudta milyen egyedül lenni, tudta milyen ha a nagyok piszkálnak. Nem akarta, hogy olyan szomorúan éljek. Újra elfogott a sírhatnék ezért szerintem inkább álomba sírom magam.