14. rész Mi a fene?!

 

      - Basszus Luke!! Majdnem szívinfartust kaptam! - suttogtam, de nem vagyok benne biztos, hogy hallotta mert ő közben a földön feküdt és röhögött. Próbáltam megnyugtatni magam, pár perc múlva sikerült és én is viccesnek találtam az egészet. Már csak a bosszún járt a fejembe.

Rávetettem magam, mint egy hiéna a vergődő zsákmányra. Olyan gyorsan történt minden nem, tudom leírni... Egyszer csak én voltam a földön és ő volt felettem. Meghökkentem. Látta a szememben a meglepettséget és ezen elkezdett kuncogni. Kihasználva pillanatnyi figyelmetlenségét kiszabadítottam a kezem és megcsikiztem az oldalát, a gyengepontját. Erre feleszmélt és még jobban lefogott. Nem volt nagy távolság köztünk ami egy kicsit zavart. A szememet pásztázta, én is az övét. Mindkettőnk nevetése abbamaradt. Ő kicsit kinyitotta a száját és lihegett. Kellemes mentolos illata volt.

- Nem is emlékszem, hogy ilyen erős voltál. - suttogtam az arcába.

- Igen. - eszmélt fel- Nem sokat láttál... Miért kerültél Al? - bús kiskutya szemeket eresztett rám és felült, mint egy sértődött kisgyerek aki nem kaphat cukrot ebéd előtt.

-Mi? -nevettem zavartan és én is felültem.- Neeem is ke...- nem jutottam tovább, ő meg csak rázta a fejét. - Nem tudom. - sütöttem le a szemem a zoknimra.

- Megbántottalak? - kérdezte és rám emelte kisutya szemeit. Nem néztem vissza rá. Eléggé szégyelltem magam. Még mindig suttogtunk fájdalmasan szomorú hangon.

- Nem, nem erről van szó! - ráztam a fejem és kócos hajamba dúrtam.

- Akkor miről?- még mindig engem nézett. Hirtelen felemeltem a fejem és ránéztem, szúrós volt a tekintete, olyan amilyet nem ismertem tőle.

- Nem tudom- ráztam a fejem. Olyan halk volt a hangom, hogy én is alig hallottam. Lefeküdtem a földre és a plafont néztem. Hallgattunk.

- Gyúrtam. - jelentette ki váratlanul Luke, 5-10 perc után. Felültem rápattant tekintetem, nem tudtam, hogy ezt tényleg ő mondta, vagy csak képzelődtem. Ő is engem nézett.

- Figyelj! Nagyon sajnálom... Én tényleg nem ezt akartam.- Közelebb kúsztam hozzá, és megsimogattam a karját. Reagált a mozdulatomra, kezét a vállamra tette és nagy erős mellkasába zárt. Megnyugodva szippantottam nagyot az illatából. Megdöbbentően neki is nagyon finom illata volt. Más mint Shane, de mégis magával ragadott. Becsuktam a szemem és teljesen odabújtam, Luke pedig a fejemre tette állát.

- Csak... ne csinálj ilyet többet.- suttogta Luke. Felnéztem rá.

-Nem fogok! -ígértem meg. Tekintetünk összeakadt. Nem bírtam elvenni de nem is akartam. Majd egy jó idő után tekintete elkezdett ugrálni szemeimről a számra, számról szemeimre... Majd lassan alig észrevehetően közelebb hajolt hozzám. Már majdnem összeért a szánk amikor...

elkezdték verni a bejárati ajtót és valaki üvöltözött az egész utcán, hogy itt a világvége meg minden. Természetesen halálra ijedtem és felpattantunk mind a ketten. Tudtam, hogy erre mindenki felébredt. Zavartan húztam össze a hálóingemet. Nem telt bele egy perc sem minden szobában világos volt. Észre sem vettem de már nem voltam Luke mellett sőt egy kanapé került közénk. Nem tudom, hogy mikor csoszogtam arrébb és azt sem tudom miért, de ezt tettem.

Shane ért le először. Kócos volt a haja, (ami borzasztóan dögös volt) és kockás alsónadrágja és ahhoz illő pizsama felsője volt. A szívem egy óriásit dobbant, de nem értem, hogy mert eddig is úgy kalapált ami már egy szívrohamhoz is elég lett volna...

- Mi a fene?! - mondta Shane

- Nee... nem … tuudom. - nyögtem ki. Utoljára Gwen ért le a szobába ahol óriási zűrzavar kerekedett.

- Mi az, hogy itt a világ vége? - szóltam bele a vitába és a nyüzsgésbe.

- Már hallottam másoktól is, hogy ezt állítják. Állítólag valami szörnyűség fog történni... - mesélte Hay.

- Valaki nézzen utána az interneten, a híradóban vagy akárhol! - adta ki az utasítást idegesen Shane.

- Uramisten! - Becca teljesen elfehéredett szinte kiesett a kezéből a csillámos rózsaszín készülék. Mindenki rá bámult. - Tttt... aaláltam... vvalammit.... - dadogta. Mind körülálltuk és elindította a videót.

13. rész nem tudom mit kezdjek magammal...

     És karácsonyi ajándék! :D ;) friss ropogós ma írtam Remélem tetszeni fog. remélem a folytatásával készen leszek 26-ára! :D

13. rész Nem tudom mit kezdjek magammal...

Október. 29.

Kedves Amy!

Kezdelek elhanyagolni, (de nem te vagy az egyetlen. Mostanság Luke-kal sem beszélek annyit. ) Biztos azért mert most nem csak egy hallgató személyre van szükségem, hanem tanácsra. Beszélnem kéne Hayley-vel. De mit mondanék neki?

„Hé Hay! Shane szeret engem? Mert én bolodnulok érte, kivágnám a szívem és nekiadnám!” NEM! vagy: „Hayley! Megmondanád Shane-nek, hogy szabad vagyok, és nyugodtan rámnyomulhat?„ NEM!

Tehetetlen vagyok... Mit is mondhatnék Hay-nek? Vagy neki? Párnába fojtom a fejem és ordítok. A tehetetlenség és kétségbeesésem kezd megfojtani. Éppen- e gondolatok közt jártam mikor kopogtattak az ajtón. Hayley volt az. Beszélni szeretett volna velem.Belül azt kiabáltam, hogy de jó, itt vagy, én is beszélni szeretnék veled!!!!

- Halli Alice! Na, szóval... Beszélni szeretnék veled. De nem tudom, hogy mit mondjak.

- Ismerős. - nyögtem és ezzel leült törökülésbe az ágyamra, velem szemben.

- Ahan. Őhm...- észre sem vette, hogy nekem is szükségem van rá! Ez fájt... De azt jelenti, hogy neki is gondja van- Tudom, hogy jóban vagy Luke-kal. És tudod... én beleszerettem. Nem tudnál segíteni? - nézett végül rám. - Nem bírom már ezt! Az élet egy rusnya játék amiben nem nyerhetsz! Nem érdekel most már lépnem kell!

- Húú!

-Amióta csatlakozott hozzánk sokkal boldogabbnak érzem magam. És csak Ő jár a fejemben! Szeretem! -hadarta szinte suttogva de a a hangja tele volt reménnyel.

-Hát...- vakartam meg a homlokom. - Tudod, nagyon csúnyán viselkedtél … vele. Nem tudom, hogy szeret-e még.

-Köszönöm... - nyögte és az ujjaival játszott azt követte a szemével. - De ha megtudsz valamit... szólsz? - nézett rám bús zöldes szemeivel. Megsajnáltam. Olyan helyzetben volt mint én, és ő is rámszorúlt, ebben.

-Persze. Te is segítettél már nekem!- mosolyogtam rá utalva arra az estére ami megváltoztatott, arra a vacsorára, ahol két új „barátot” is szereztem, tele érzelmekkel.

-Ó igen, ha már itt tartunk... - sütötte le újra az szemét. - Tudod én azért mentem be, hogy erre rákérdezzek. Aztán láttam, hogy segítség kell neked és gondoltam kölcsön kenyér vissza jár... Érted? De aztán megszerettelek!- fogta meg a kezem- És volt egy másik nyomós okom a segítségre... - elengedte a kezem felállt és leült a földre az ágyamnak támasztva hátát. Nem láttam csak a barna haját ezért kénytelen voltam leülni mellé.

-Mi? - szólaltam meg mert érződött a hangjából, hogy nem akarja elmondani.

-Semmi! - szólt egy picit ijedten. - Most nekem kell mennem! - felpattan zavartan kapkodta a tekintetét, nem nézett a szemembe de mintha könnyeket láttam volna. Majdnem elsírtam magam én is. Meg sem kérdezte velem mi van. Pedig szerettem volna beszélni vele. - Tudod... csodálom, hogy még nem jöttél rá magad. Majd beszélünk! -és elment, bennem meg egy óriási gigantikus ? - jelet hagyott!

Teltek az órák és arra jöttem rá, hogy az öröm amit éreztem átalakult szomorúsággá és kétellyé. Lefeküdtem aludni de nem tudtam, csak néztem magam elé a sötétben. Pedig most jó lett volna egy kis Stop a gondolataimnak. Mivel nem tudtam aludni és nem tudtam mit kezdeni a gondolataimmal, úgy döntötttem lemegyek, hátha van egy kis tej amit megmelegíthetek magamnak. Hátha beválik mint a filmekben. A szemem már nagyon jól hozzászokott a sötéthez ezért könnyű dolgom volt. Kisurrantam a szobából egészen a lépcsőig. Ám a lépcsőnél mégis megálltam. A nappaliból kevés fény szűrődött ki. Még mindig Luke alszik ott ezért gondoltam, hogy még fent van. Hajnali 3 óra volt, le tudtam olvasni a fali óráról egy kis fény segítségével ami pont odamászott. Vártam, hogy most akkor mi van, de arra jutottam, hogy halkan leosonok lesz ami lesz. A lepcső felén jártam amikor az egyik deszka nyikorgott egy nagyot. Tisztára mint a filmekben fájdalmas arcot vágtam szemem összeszorítottam, aztán hirtelen kinyitottam és körülnéztem. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy semmi különös nem történt. Továbblépkedtem. A konyha és a nappali pont úgy állt,hhogy aki belép a konyhába az nem lát be a nappaliba de a nappaliból oda lehet látni. A konyha küszöbén voltam és megcéloztam a hűtőt. Felálltam és lábujjhegyen, összekucorodva amennyire testem engedte, battyogtam a célpont felé, közben magamat bíztatva: „ Még 8 lépés! Már csak 5! Gyerünk Al! Még 2!! Ezaaz! Meg tudod csinálni! Hogy miért nem akartam, Luke-ot látni? Mert szégyelltem magam, szándékosan kerültem. Most még kevésbé akartam vele szembenézni, hogy Hayley elmondta a titkát.

Karnyújtásnyira voltam a hűtőtől amikor rossz érzésem lett. Nem tudom, hogy érzi meg az ember ha nézik de elég megbízható jel. Hátranéztem és Luke állt pár lépésnyire tőlem. Ijedtemben felsikkatnottam egy kicsit, de a szám elé kaptam a kezem. Ő meg elkezdett röhögni.

/Folytatás!!/

12. rész Upi...

Ahogy ígértem a másik kis rész! :DD

Szeptember 13.

     Kedves Amy!

Nem tudom mit is írhatnék. Természetesen nem mentem el Shane-hez. Egész nap csak vigyorgok mint valami elmebeteg... Kezd elegem lenni. Amikor meglátom őt akkor a szívem mintha ki akarna repülni arcon vágni Shane-t, hogy:

Hééé!! Itt vagyok! Szeretlek! Kérlek szeress! Ne törj össze mint valami porcelánt ami csak a bajt hozza rád...

Igen ezzel kell együtt élnem! Minden nap! Legszívesebben elmenekülmék olyankor mielőtt a szívem akcióba lendülne, mert most boldog vagyok! Jó így nekem. De elmenekülni nem tudok. Így hát a szívemet kell visszafognom, nehogy csináljon valami hülyeséget.

Az iskola 8-12-ig tart. Shane-ék szerencsére nem abban az osztályban vannak mint én. Csak Holly van aki ismerne. Egyedül ülök a padomban és csak nézek ki a fejemből, és rá gondolok. Hírtelen nem is érzem magam olyan egyedül mint amilyen a valóság.

Holly hozzám képest egy sztár, vannak barátai meg minden... De elhatároztam, hogy odamegyek Holly-hoz és megkérem, hogy legyen a padtársam. 1. lépés a beépüléshez. Sajnos nem jártam sikerrel kedvesen elutasított miszerint neki van padtársa. Így hát hazakullogtam, beéptem a házba, megéreztem az illatát. Nagyon finom illata van Shane-nek. Nem tudom mit használ nem szoktam azt szagolgatni. Ja és végképp nem raktam az ágyam alá a kin felejtett pulcsiját! Neeem! Ez nagyon nem jellemző rám. És nem szoktam azzal a nem nálam lévő pulcsival aludni esténként! Nem tényleg nem! Most miért nézel így rám? Ja, hogy neked nincs is szemed? Upi! Azt hiszem lebuktam... Oké, oké de csak kölcsön vettem! Vissza fogom neki adni, ha nem lesz már illata. És ez egy jó trükk, hogy bemenjek hozzá! Zseni vagyok! A tanárok viszon most nem mondanák ezt mert volt egy ismétlő teszt ami 2-es lett. Upi!

Ó és, hogy én azt ígértem, hogy ma bemegyek hozzá?! Tényleg?! Ígértem én ilyet?! Itt a 3. „upi” - m. Gratulálok Al! Még a cikis napomon sem volt ennyi „upi” pedig az aztán gáz volt! Ezt én mondtam? Kezdek szlengül beszélni! Hurrá! Na visszatérve... Emlékszel biztosan arra amikor felkerültem a netre, a táncikálásom miatt. Hát igen, elég népszerű. Késő van, mennem kéne aludni. A többiek persze bulizni mennek. Ahhj elegem van.

Mai arány: 3 upi – 1 hurrá. Csak így tovább...

11. rész Semmi

     Ma két kis résszel jövök. Én vagyok a világ legrosszabb bloggere. nincs szó mennyire sajnálom! :(
De boldog karácsonyt kívánok én és a kis "csapatom" ! ;)
                                     
                                          Jó olvasást és megbocsájtást nekem! :*



--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szeptember 12.

Kedves Amy!

Sok nap eltelt már. Szám szerint 11 napja nem írtam. Őszintén, nem tudtam mit írni. Nem történt semmi érdekes. Mi is történne az én életemben? Csak olvasgatok. Ja erről is jut eszembe már a Gyűrűk ura 2. részének a felénél tartok.

Elkezdődött az iskola is. Nem tudok koncentrálni, az a bizonyos vacsora óta. Nem tudom mi történik velem. Talán ezt hívják szerelemnek? De Shane fogta meg a kezem. Az meg lehetetlen, hogy ő viszont szeressen, hogy ne plátói legyen az érzelmem. Azóta nem történt semmi köztünk. . Szerintem csak fogadtak és elvesztette és ez a büntetése, hogy rám kell nyomulnia. Őszintén sajnálom a srácot...

Vagy az is lehet, hogy mindenkit elvesztettem aki szeret és csak arra vágyom megrögzötten, hogy valaki szeressen... Hogy fontos legyek valakinek. Nem tudom. De akármelyik is, ilyet még nem éreztem. Fura módon boldog vagyok. Akármelyik is táplálja érzéseimet egy próbát megér boldogságom elérése. Nem leszek nyomi többé! Ezek a gondolataimon felindulva benéztem Hayleyhez és beszélgetni kezdtünk. Majd témát váltottam arra ami igazán érdekelt.

- Hay! - Szóltam határozottan, lassan és jól érthetően. - Szükségem van a segítségedre... Multkor azt mondtad valamit meg fogok tudni. Emlékszel? Biztos emlékszel! A fiúkról beszéltünk. Most szeretném tudni! Nagyon fontos! - néztem rá végül.

- Ezzel az a gond, hogy nem magamra gondoltam az alatt aki elmondja.

- Akkor kire?- csodálkoztam.

- Nem mondhatom el! - sütötte le a szemét.

- Hay! Kérlek! Muszáj!

- De miért is szeretnéd tudni? -nézett rám újra.

- Mennem kell! Azért köszi, de itt nincs vége! - figyelmeztettem és mind a ketten felnevettünk.

Hayley-vel semmire nem mentem. De eldöntöttem, hogy holnap bemegyek Shane-hez és beszélek vele!

Holnap majd írok! Légy jó! És tartsd a szád! Haha... Bocsi próbálkozom vicces és jó fej lenni...

Nagyon izgulok!

10. rész: Étterem 2

10. rész: 

 - Köszönjük! - válaszolt helyettem is új barátnőm.

- Indulhatunk szépségek? - kacsintott ránk. Eléggé zavart, hogy engem annyira bámul. Igen! Tudok szép is lenni! Kihúztam magam és büszke voltam.

- Naná!- vágta rá Hay. Odaszaladt Shane-hez nekem visszaszólt egy kicsit. - Mindjárt Ali csak egy kicsit beszélek Shaen-el. - Bólintottam, erre arrébb húzódtak. Egyedül ácsorogtam a nappaliban. Az udvar felől nevetést hallottam, gondoltam kimegyek nem leszek nyomi többé! Kisétáltam magabiztosan. Meglepően jól mentem a magassarkúban. Már éppen kint voltam az ajtón. Tom és Luke annyit mondott, hogy „Hűűűűű!” Én egy mosollyal nyugtáztam nagy magabiztosan, majd ebben a nagy magabiztosságban el is estem. Pufff!!!! Majd egy kéz felsegített.

- Kösz. - Szóltam de rá sem néztem az illetőre. Gondoltam Luke volt az. Inkább a ruhámat néztem és a cipőmet, hogy nem lett -e baja. Szerencsére megúsztam. Majd ránéztem a mellettem ácsorgó Shane-re. Meglepődtem, de azért még egy mosollyal megjutalmaztam. Visszamosolygott és odasegített Luke-hoz. Az autóhoz akart csak én úgy irányítottam, hogy Luke legyen a célpont. Mi értünk legutoljára az autóhoz addigra mindenki bent szorongott elől Hayley...

-Hayley, kérlek. - pillantott Hay-re Shane. Úgy nézett Ki Hay vette a lapot mert kiszállt és engem egy kicsit oda tolt az anyós üléshez. Mindenki beszállt csak én álltam ott. Értetlenül!

- Jajj segítek! - kapott a fejéhez Shane. Kipattant és besegített. Majd újra beült és indultunk. Odaértünk a szép étteremhez. Mindenki kiszállt engem kisegített Shane. Akar tőlem valamit. Biztos azért ilyen kedves. Erre még azóta sem jöttem rá. Pedig már 23 óra. Na mindegy folytassuk.

Átvette a segítésemet Luke Mindenki bement mi leghátul vánszorogtunk.

- Nagyon szép vagy! - szólalt meg hirtelen Luke.

- Ja lehorzsolt térdel, totyogva a tűsarkúban. - Ironizáltam egy kicsit.

- Nem! Én komolyan mondom, fantasztikusan nézel ki. - Mondta szinte suttogva és a szemembe nézett. Megálltunk egy kicsit néztünk egymás szemébe.

- Kösz. - szólaltam meg, mert fogalmam sem volt mit kéne tennem.

- Héjj srácok nem jöttök? - kiáltott felénk Hay már mindenki leült csak mi ácsorogtunk a bejárattól három lépésnyire.

Két hely volt csak üres az asztalnál. Tom és Jes között egy és Shane és Becca mellett. Luke gyorsan odasegített Shane-hez, még annyi időm sem volt, hogy tiltakozzam. Shane megfogta a kezem és lesegített ülni a székemre. Egy kicsit sok volt nekem ez a „segítünk ne félj!”, végül is nem rokkant lettem csak beütöttem a lábam. Leültem és Shane elfelejtette elengedni a kezem. Magunk mellett volt a kezünk de összekulcsolva. Nagyon fura volt, de jó. Élveztem ahelyett, hogy elrántottam volna a kezem. Hayley velem szemben ült. Végig nézett rám és vigyorgott. Hirtelen Shane a hüvelykujjával megsimogatott mire elmosolyogtam. Így telt a vacsi csak elengedtünk egymást, de végig mosolyogtam. Nem tudom mit történt, de még most is vigyorgok nem tudom leszedni az arcomról.

(Visszatértem!) 9. rész Étterem

Sziasztok! Igen tudom már 2 résszel el vagyok maradva, amit teljes szívemből sajnálok! Dee Meghoztam a 9. részt ami az étteremben játszódik! ;)  És döbbenten tapasztaltam ma, hogy már 8!!!! követőm van! Köszöntök mindenkit sok szeretettel!  Köszönöm nektek feliratkozóim nagyon boldoggá tesztek! :D :) Jó olvasást kívánok!

****************************************************************

Augusztus 31.

                     Kedves Amy!

Ma mindenki izgatott volt, még azok is akik amúgy nem szoktak azok lenni. Nem minden napi dolog itt nálunk az, hogy autóval étterembe megyünk. Egy egész híres étterembe megyünk : Charlie Brown's Fresh Grill. Tekintve, hogy egyikünk sem evett még grillezett kaját ezért még jobban hangzott. Annyira vártam! Csak volt egy bökkenő. Nem volt oda való ruhám. Elszontyolotam. De akkor eszembe jutott, hogy megnézem Ella cuccait. Ott sem találtam semmi használhatót. Belerugtam az ágyamba amit nagy felkiáltás követett mert eléggé fájt utána a sípcsontom. Utána pár másodperccel Hayley lépett be.

- Te adtad ki ezt a hangot?

- Öhm. Igen. - mutattam a sajgó lábamra.

- Baj van? - kérdezte. Erre aztán nem számítottam! Segíteni akar!!!

- Ami azt illeti nincs ruhám estére. - vakartam meg tehetetlenül a tarkóm aztán feltápászkodtam.

- Csak ennyi? - nevetett fel. Hát nekem ez elég nagy probléma. Aztán intett, hogy kövessem. Úgy is tettem és a szobájába vezetett.

- Én ezt fogom felvenni. - mutatott egy sötétlila koktélruhára, ami az ágyán feküdt, és csak rá várt.

- Húú, nagyon szép! - elállt a szavam. Bárcsak nekem is lennének ilyen szép holmijaim. Felnevetett.

- Na nézzük neked mit találunk.- és ezzel elmélyült a szekrényébe. Én leültem az ágyára a ruha mellé és figyeltem mit ügyködik. Időközönként felmutatott egy-egy ruhát. Pl.: volt egy teljesen fekete „dekoltázsmutogató” darab. Nincs bajom az adottságaimmal de ehhez nagyobbak kellenek... amilyenek Hayley-nek vannak. Volt ami szaggatott volt és szintén fekete. Aztán kihúzta a tökéletes hozzám illő darabot. Pezsgősárga volt, a felsője egy kicsit „gyűrött” az alja meg csipkés. Annyira annyira szép! Elállt a szavam. a kezembe nyomta én meg majdnem egy percig csak bámultam a ruhát. 

 Mikor végre meg tudtam szólalni, megköszöntem Hayley-nek a ruhát és már mentem is volna a szerzeménnyel, kettesben "randevúzni", de megfogta a karom.

- Nem gondolod, hogy elengedlek?! - értetlenül pislogtam rá ezért folytatta – Nincs cipőd nem tudod felvenni ezt a ruhát egyedül, nincs hozzá ékszered, és a hajadról ne is beszéljek! - dúrt bele a száraz töredezett hajamba. Teljesen igaza volt. - Na, gyere csajszi, vetkőzz le! - engedelmesen tettem a dolgom elfordultam és levettem a 3/4-es kávé színű egyszerű pólómat és a csőfarmeremet.

Kezembe nyomta a gyönyörűséget én belebújtam felülről, Hay felhúzta a cipzárt, és... Khmm... Mellbe egy kicsit elállt. Hayley felnevetett, fogta a hasát és röhögött. Én megszeppenve álltam ott.

- Bocsi! Elfelejtettem ezt. Ne félj megoldjuk! Nem nagy a különbség! Rendben akkor van még 2 óránk. Hát remélem beleférünk! - nem értettem én általában öt perc alatt kész szoktam lenni.

Először a ruhát tömtük ki. Aztán tökéletesen passzolt. Ő is felvette a ruháját, közben nagyon jót beszélgettünk meg röhögtünk. Nem éreztem magam egyedül, egy senkinek. Remek! Kipipálhatok egy kívánságot a bakancs listámon... Majd beállított a zuhany alá törölközőt tett a ruhámra és megmosta a hasam mindenféle balzsammal. Bele is ment a szemembe és eléggé csípett. Ezen megint röhögtünk majd amíg ő most a haját én szárítottam az enyémet üvöltő zene mellett. Már nem csöpögött a hajamból a víz ezért raktunk bele kis csavarokat. Hayley a haját teljesen megszárította ő vasalni fogja, de felrakta kontyba és bekentük az arcunkat valami zöld krémmel. Kimentünk a fürdőből és kényelembe helyeztük magunkat.

            Hirtelen jött egy témaváltás.

- Neked tetszik innen az egyik srác? - értetlenül néztem rá. - Most mi van? Igazi csajos téma... - csakhogy tudtam ő nem olyan „igazi csajos” . De azért feleltem.

- Nem! - szünet. - Vagyis nem tudom. Nem hiszem. Az igazság az, hogy nem tudom mit is jelent ez.

- Értem.

- Neked?

- Nem! - jelentette ki határozottan. Túl gyorsan, és csak maga elé bámult egy kis ideig, újra rámnézett. - Mi a helyzet Shane-nel? - Ahha megvagy! Tehát neki tetszik Shane!

- Semmi. - mondtam vigyorogva aztán kuncogni kezdtem. Nem tudta ezt most mire vélje ezért segítettem neki. - Hay, nem kell titkolnod! Látom, hogy tetszik Shane, és azért kérdeztél mert felméred az „ellenfeleket”, de ne félj. ÉN mint ellenfél? - Nevettem erőltetetten.

- Mi? Nem! Neked még nem tűnt fel?- csodálkozott.

- De hát mi?

- Hagyjuk. - legyintett – Majd megtudod, remélem... - aztán témaváltás, de én még leragadtam. Nem tudtam tovább lépni.

Lemostuk az arcunkról a krémet majd kisminkelt és a hajamat is megcsinálta. Majd saját magát készítette el. Nagyon szép lett. És legnagyobb meglepetésemre én is elviselhető lettem. Na, jó! Szép lettem. Jól éreztem magamat. Pont időben lettünk kész. Akkor értettem meg, hogy mennyi idő is eltelt. Mélyen a szemébe néztem és nagyon megköszöntem mindent. Megölelt ami igazán jól esett. Lehet, hogy mostantól jóban leszünk? Talán. Majd lesétáltunk a lépcsőn. Senki nem volt ott de Hay lekiáltott, hogy kész vagyunk. Sietős lépteket hallottam. Shane bukkant fel. Hay-re néztem. Majd ki csattant a mosolytól. Én is elmosolyodtam. Biztos voltam benne, hogy szerelmes. De nem csak őt nézte hanem engem is, felváltva. Ránéztem Shane-re, láttam engem bámul enyhe tátott szájjal. Ránéztem Hayley-re is ő csak sejtelmesen mosolygott. Újra Shane-re még mindig bámult. Zavarban voltam ezért a hófehér magassarkúmat néztem. Hűű de izgalmas...

Shane felköhögött. (Végre)

- Nagyon szépek vagytok! - Ránéztem. Egy kis ideig egymás szemébe néztünk...

8. rész

Éééés egy jó hosszú rész! Remélem ki fogjátok bírni! :DD

8. rész: Lopás.

Augusztus. 30.

                       Kedves Amy!

    Semmi ötletem nem volt arra, hogy mit hozzak ezeknek egész napi kaja gyanánt, aztán úgy döntöttem, hogy Gyros-t eszünk majd. Én például nagyon oda vagyok a Gyros-ért, bár nagyon rég ettünk már lehet, hogy változott. Felöltöztem, zöld Converse sima farmer térdgatya és egy rövidujjú póló. Ma meglepően jóidő volt főleg ahhoz képest, hogy már csak két nap választ el az ősztől minket. Szóval ott tartottam, hogy felöltöztem felkaptam a barna félpántos táskám és elindultam. Máskor nem szoktam célt kitűzni csak bolyongok amíg találok valamit ami megfelel. Sétálgattam kedvesen mosolyogtam mindenkire, senki nem sejtette mire készülök. Aztán egy kis sétálgatás után megláttam egy Gyros-os bódét. Körülmentem, hogy felmérjem a „gyenge pontjait ahol csapást mérhetek rá”. Aztán eszembe jutott a tökéletes ötlet. A bódé elé volt kirakva egy pár asztal és szék. Nem volt senki csak egy pár mert elég korán volt. Odasétáltam a legmesszebbihez leraktam a táskám és visszasétáltam a Gyros-oshoz. Bemondtam, hogy mit kérek aztán türelmesen vártam, hogy elkészüljön. A pultos kedvesen mosolyogva adta oda a csomagot. Mondtam, hogy várjon egy percet ott a táskám és rá mutattam. Elkezdtem arrafelé sétálni a csomaggal. „Oké, gyerünk Al, futnod kell!” Odaértem kotorásztam egy kicsit mintha keresném a nem létező pénztárcámat, közben elsüllyesztettem egy-két kajás dobozt. Aztán mintha meglenne odavigyorogtam a pultosnak felvettem a vállamra a táskám és elindultam abba az irányba. Szerencsémre pont arra kell majd haza is mennem szóval nyugodtan lépkedtem. Közben a szememmel vizsgálgattam, és arra jutottam, hogy nem lesz nehéz nem fog senki megakadályozni. Már csak pár lépés kellett volna amikor elkezdtem rohanni. Ahogy csak tudtam úgy futottam. Elkezdtek utánam kiabálni, de már megállítani nem tudtak mert akik előttem voltak azok nem értették miért rohanok és értetlenül néztek ki a fejükből. Végre hazaértem öt perc rohanás után. Megálltam a kapuban kifújtam magam majd felegyenesedtem, mintha mi sem történt volna hátranéztem, de biztonságban voltam. Fellépkedtem a pár lépcsőfokon. 

Kinyitottam az ajtót bementem lepakoltam a kaját és boldogan letudtam, hogy egy jó ideig biztonságban vagyok. Ránéztem az órára még csak 8 óra volt. Gondoltam hagyom őket aludni még egy kicsit mert elég sokáig kinn voltak az este. Felmentem és olvasni kezdtem. Már a felénél tartok a Gyűrűk urában. Egy óra elteltével mozgolódást hallottam, gondoltam ideje szólni, hogy itt a kaja. Mindenki lejött és elkezdtünk enni.

- Ahh jó volt a tegnap! - Szólt Jessie először.

- Ja, majdnem hazahoztam egy csajt. - szólt Tom és Gwen-re nézett.

- Ha ha! Nem vagy vicces... - Morogta a képébeés egy kicsit beleütött.

- Ja jó volt! - gondolkodott Becca. Ezt nemkövetően sokkal kopogtak az ajtón. Mindenki felnézett majd rám.

- Követtek? - Kérdezte szinte suttogva Shane.

- Az lehetetlen! Már egy órája itthon vagyok.

-Akkor valaki nyissa ki! - Szólt Gwen.

- Oké, Hayley nyisd ki!

-Ahh... - morgott Hay, de felállt engedelmesen odacsoszogott és, kinyitotta...

-Mivan? Mit akarsz? - Csak ennyit hallottunk, fogalmunk sem volt ki lehet az.

- Öhm elnézést ha megzavartam... - kezdett bele egy elég bizonytalan fiú hangja. Az asztalnál persze mindenki hallgatózott. - Eve-et keresem.

- KIT? - mindenki meglepődött és elszóltuk magunkat aztán mikor rájöttünk, hogy lelepleződtünk kimásztunk és megnéztük, hogy ki van itt.

- Úgy hallottam itt lakik. Tegnap találkoztam vele. Szőke hajú... - Körülnéztünk mindenki Becca-t kereste de nem volt köztünk.

- Becca!- Szólt Shane. Előjött Becca. Shane megfogta a karját maga elé húzta, de mégsem erőszakosan. - Őt?

- Igen! - Virult ki a srác. - Nem Eve-nek hívják? - kérdezett rá egy kis idő múlva.

- Nem, valószínűleg átejtett... - röhögött Jessie.

-Mi? -hebegett szegény srác. Ledobta a virágcsokrot ami a kezében volt. Szegény! :( Aztán csalódottan de egy kicsit mérgesen elsietett.

Ezek után visszaültünk enni. Miután befejeztem és fel akartam állni Shane rám szólt.

- Ne menj! Maradj! - Visszaültem és kíváncsian néztem mit akarhat. Ünnepélyesen megtörölte a pólója szélébe a száját aztán folytatta – Emberek! Jó hírem van. Tegnap elég pénzt gyűjtöttünk össze és elmehetünk holnap vacsorára az egyik étterembe! - Mindenki megörül még én is. Azt sem tudom milyen étteremben enni. Csak arra emlékszem amikor a 8. szülinapom alkalmából apu elvitt.

- Mindenki öltözzön ki és 7 órakor indulunk kocsival.

-Szereztél kocsit? - Maradt tátva Tom szája.

-Igen mostantól van kocsink!

- És hol van? - kérdezte Holly izgatottan.

- Kint.

- Gyerünk nézzük meg! - Kiáltott az autóbolond Jes.

Kimentünk egy lepellel le volt fedve egy autó. Shane odaállt és hirtelen lerántotta a leplet. Egy fekete Peugeot volt. Egészen szép volt. Tetszett. Ennyi izgalmas volt ma. A naplóhoz hozzá sem nyúltam. Luke-kal beszélgettem és alig várom az éttermet!

7. rész

Helló! nemsokára nyaralni megyünk ezért előbbre hoztam a kövi részt!




7.rész   Ciki!

Augusztus. 29.

                    Kedves Amy!

Tegnap nem sült el túl jól a napló olvasás. Ezért úgy döntöttem pihentetem egy darabig. Holnap nekem kell elmenni beszerző körútra, de ma! Ma egyedül leszek egy kicsit. Valami fesztiválszerűség van most és a többiek megnézik. Nekem meg ki lett adva parancsba, hogy takarítsak ki. Mindenhol, csak a szobákba nem ,nehogy kutakodni legyen kedvem. Épp most fejeztük be a svédasztalos reggelit amit a fiúk „dobtak össze”.

Majd később írok!

***

- Mit csinálsz már Tom? - még fent is lehetett hallani Becca nyávogását.

- Szarok! - üvöltötte a leplezetlen igazságot a srác. Erre a beszólásra mindenki el kezdett röhögni csak Becca és Hayley nem. - Jó ne parázzatok már kész vagyok! Csak megártott a bab...

- Induljunk már! - Holly türelmetlen...

- Jó, mindenki megvan? - Jött a kérdés Shane-től. Nem, dünnyögtem én. Egy kicsit azért irigylem őket mert annyira boldogok, szabadok. Mindig jól érzik magukat. Én meg poshadhatok itthon.

Miközben ezen gondolkodtam megbeszéltek valamit amit nem hallottam. Ajtó csapódás. Oké akkor kezdjünk el takarítani. Először elhatároztam, hogy feltörlök. Vizet eresztettem a vödörbe abba egy kis szer... Előszedtem Ella iPod-ját és fülhallgatóját. Minden kész! Akkor még nem is sejtettem mennyire kész leszek... Bedugtam a fülembe a két bigyót és ezzel kizártam a külvilágot. Elindítottam az első számot amit nem tudok, hogy mit volt de volt ritmusa és tetszett. Elkezdtem sikálni a ragadós padlót a feltörlő fejével. Egész jól elvoltam, a számok váltották egymást amikor egy lassabb szám következett. Megálltam. Gondolkodás nélkül megfordítottam a feltörlő rongyot és mintha egy ember lenne felkértem táncolni. Persze igent mondott ezért elkezdtem vele lassúzni. Vagy legalábbis valami olyasmit. A nappalival már végeztem ezért csupa víz volt. Ráléptem egy nagyobb tócsára, persze elcsúsztam. Nagy puffanás. Neki csúsztam a CD tartónak amiről a lökésem hatására lezuhantak a CD-k. A műanyagtokok nagy hanggal ütköztek egymásnak és a földnek, ja és a fejemnek. Fájó hátsómmal felálltam és újra elkezdtem táncolni. Voltam a konyhában a nappaliban a folyosón. Nagyon jól éreztem magam. Elképzeltem ahogy az „álompasimmal táncolok”. De mint minden számnak ennek is vége lett. Mielőtt elkezdődött volna a következő, megdöntöttem a feltörlőt és „megcsókoltam” a nappaliban. Nagyot sóhajtottam, és amíg nem volt zene addig hallottam, hogy valaki vagy valakik röhögnek. A hátsó ajtóban és az ablakban ott volt az egész banda. Sokan videóztak is. Nem tudtam megszólalni. Tátva volt a szám ők meg csak röhögtek. Kivéve 2 embert. Luke és Sahne. Ők komoran néztek rám. Még fel sem fogtam mi történt amikor Shane megszólalt.

- Mi van, nem nagy szám?

- Már hogy ne lenne az? - röhögött Gwen.

-Ja, haver ez nagyon nagy... - vihogott Jessie.

- Egyáltalán nem vicces! - próbált védeni Luke is.

- Haláli poén cicabogár. Azt képzelte, hogy a feltörlő cucc a pasija... Pff. - nézett lesajnálóan Becca. Itt már nem bírtam tovább, eljutott az agyamig mi történt. Felrohantam. Elkezdtem "sírni", de mégsem igazi sírás volt. Most halálra fognak szekálni. És még csak alig indult el a nap! Kicsivel később rájöttem nem ezt kellett volna tennem. Példát kellett volna vennem Luke-ról! Amikor belecsapott a nyálas tenyérbe. Ott kellett volna maradnom mosolyogni, röhögni és megkérdezni akarnak-e még képeket készíteni rólam és Eugén-ről, ahogy csókolózunk. Lazán kellett volna kezelnem. Röhögnöm velük... De már késő! Kezdtem megnyugodni amikor nyílt a szobám elnézést szobánk ajtaja.

- Hagyj békén Becca semmi kedvem hozzá! - szóltam majd a párnámba temettem az arcom, de Bacca idegesítő hangja helyett meglepően férfias hang jött az irányból. Felkaptam a fejem, Luke volt az.

- Nem zavarok?

- Ó dehogy is! - fordultam felé piros szemekkel.

- Sajnálom! - szólt lágy hangon és még mindig az ajtóban állt, nem tudta eldönteni mit tegyen. A nyitott ajtón keresztül meghallottam Gwen érdes, kevésbe számomra kedves hangot.

- Mi van a mi kis „sztárunkkal”? Bőg? Pedig már fenn van a neten. - hangja szinte tapinthatóan gúnyban úszott.

Luke gyorsan becsukta az ajtót tett egy-két lépés felém.

- Leülhetek? - mutatott az ágyamra.

- Persze! - bólogattam. Leült és egész hosszasan csak hallgattunk. Aztán gondolt egyet és átkarolt. Én gondolkodás nélkül odabújtam hozzá.

- Nem volt olyan gáz? - kérdeztem félve és felnéztem rá.

- Nem, egyáltalán nem! Csak szórakoztál. Sőt, ha engem kérdezel szerintem aranyos volt! - nézett le rám. Egyszerre elkezdtünk nevetni.

- Te mindig meg tudsz nevettetni nem igaz?

- Nagyon úgy néz ki. Tudod nem olyan könnyű néha. Kaphatnék fizetésemelést!

- Persze még mit nem! - röhögtünk el újra.- Ezért szeretlek én! Mindig megnevettetsz!

- Csak ezért? - kérdezte meglepetten. - Azt hittem mert olyan helyes vagyok! - röhögött megint, én meg belebokszoltam a vállába. - Áúúúúú! - Nyögött majd el kezdett csikizni ami következtében vihogni kezdtem.

- Mi a frászt csinálsz még Luke?! - kiáltott fel Gwen.

- Öhm... Éppen indulok. - válaszolt az engem elszomorító kérdésre. Újra egyedül, remek! - Bocsi mennem kell!

- Semmi baj, menj csak! Szia!

- Szia!- És megöleltük egymást.

Lentről annyit hallottam, hogy Shane megkérdezi, hogy jobban vagyok- e, és, hogy már minden oké.

Kipucoltam az egész házat minden egész tiszta. Nem tudom mikor értek vissza mert én akkor már aludtam eléggé elfáradtam. Takarítás után kiültem még olvasni egy picit. És persze gondolkodnom is kellett, hogy mi lesz a holnapi étkünk.

6. rész

6.rész Nyitva a napló

Augusztus. 28.

              Kedves Amy!

Arra jutottam, hogy elnevezlek, mintha egy távoli barátomnak írnék levelet, és az Amy névre gondoltam nem tudom miért, de szeretem. 6 nap telt el, hogy nem írtam, mert nem történt semmi érdekes. Luke nagyon jól beilleszkedett, már mindenki kedveli csak Hay nem. Amikor jut rám ideje akkor szokott velem is beszélgetni. Nagyon jókat lehet vele dumálni. Szerintem ő az egyetlen barátom, de legalább már tudom mit is jelent ez a szó. Gondolom most kérdezed hogy oké, de mi van Ella naplójával. Igen most terveztem belenézni. Ja és még előtte annyit, hogy Luke-ot felmentették az állandó csicskáztatás és kaja szerzés alól, szóval holnap én leszek a beszerző. Na, lássuk a naplót!

                    „Kedves Naplóm!

Nagyon elegem van az életből! 8 éves vagyok, egy gyerekotthonban élek. Minden nap megvernek a nagyobbak, fogalmam sincs mi van a szüleimmel, de nem is érdekel! ( de nagyon is érdekel, csak választ szeretnék : Miért?) Nem tudom, hogy mit tegyek. Semmi boldogság nincs az életemben. Be kéne fejeznem? Nekem ez volt a sorsom? Hogy meghaljak? Nem tudom, de már csak Te segíthetsz! Mennem kell megenni a moslékot. Remélem írok még, remélem nem veszik el a naplóm és csúfolnak ki. Vigyázz magadra!

Victoria                                                                               3066. Július. 16”

Összeszorult az első bejegyzés olvasása közben a szívem. És én még itt hisztizek amikor nekem azért sokkal jobb! Könnycseppek csak jönnek és jönnek az arcomon meg akarnak téged támadni. Kezdődik a bőgés, a hüppögés a fájdalomtól telt „üvöltés” kiadása. Párnámba nyomtam a fejem, úgy próbáltam elfojtani. Meg is feledkezdtem arról milyen is sírni. Nagyon rég nem bőgtem. Hirtelen minden érzésem elözönlött. Az Ella iránti, a fájdalom, hogy nincs senkim csak Luke, de ő meddig akarna velem lenni? Milyen gyorsan visszacsücsülhetek a kispadra ahonnan felállítottak de csak egy időre. Nem akartam tovább olvasni, csak kínoznám magam. Én 15 voltam amikor kikerültem a család meleg kebléből. Akkor ezért volt annyira nagyon kedves és segítőkész Ella. Tudta milyen ha nem segít senki, tudta milyen egyedül lenni, tudta milyen ha a nagyok piszkálnak. Nem akarta, hogy olyan szomorúan éljek. Újra elfogott a sírhatnék ezért szerintem inkább álomba sírom magam.

5. rész

5. rész  Az új srác

Augusztus 22.

Este nyolc óra van - sikerült betartani az ígéretem miszerint csak este írok, bár elég nehéz volt mert nagyon unatkozom. Ma Hayley ment beszerző körútra. Neki nem volt kedve az odaégett palacsintához ezért kész ételeket hozott. De nem csak salátát hozott. Mikor reggel megjött volt vele egy fiú akin teljesen lesütött, hogy bele van zúgva Hayley-be. Aztán kiderült, hogy Hay kihasználta és Luke - ez a srác neve – szerzett kaját a csapatunknak. Szegény Luke azt hitte viszonzottak az érzései, de amikor este odaült Hayley mellé és megpróbálta megölelni „barátnője” kikelt magából.

-Mit fogdosol te tapló? - Üvöltötte a srác képébe mire Luke nagyon meglepődött és felpattant.

-Igen neked beszélek te fogyatékos! Komolyan azt gondoltad van esélyed?!- Az érzéketlen fiúk elkezdtek röhögni - Csak azért kellettél, hogy szerezz kaját. Idióta! - nevette el magát Hay.

A fiú megfordul és kisietett az ajtón. Sajnáltam szegényt ezért magamba tömtem az utolsó falat zöldséget és utána mentem. Ő ott ült lépcsőn ahogyan én is szoktam. Azt hittem elmegy, de nem tette. Csak leült és próbálta értelmezni a hallottakat. Odasétáltam hozzá és leültem mellé. Egy jó darabig csak így ültünk és néztük amint kezd besötétedni az ég, és az utca lámpái megvilágítják a sötétbe borult tájat. Majd megszólalt megtörve a csendet.

- Olyan idióta vagyok...

- Nem, nem vagy az! - megint csak ültünk, és néztünk ki a fejünkből – De miért nem mentél el? Mármint...

- Semmi baj. Csak olyan vagyok mint ti. Se családom se barátom. Azt hittem ez meg fog változni. Azt hittem lesz otthonom. Egyszerű, a válaszom az, hogy nem volt sehová mennem.

-Sajnálom. De tudod mi lenne jó?

-Mi?

- Az ha most bejönnél és csatlakoznál hozzánk! Nagyon menő lenne, ha lenne hozzá bátorságod, mintha nem is törődnél azzal ami történt!

- Igazad van! De szerinted bevesznek?

-Naná! Segítek is neked. - ajánlottam segítségem – Aludhatsz a kanapén, vagy van egy pár matracunk is.- mosolyogtam rá biztatóan. - Csak valószínűleg fel kell ajánlanod. Hogy egy hétig te mész kajáért meg takarítasz... Hogy lássák jó csapattag lennél. Mindenben segítek csak kérlek arra ne kérj, hogy lopjak! Az éppen elég amikor nekem kell.

- Nagyon köszönöm. Várj! Még a nevedet sem tudom.- Mosolyodott rám.

-Igazad van! Alice vagyok, te meg Luke ugye?

- Igen. - mosolyodott el.

-Na, gyere ideje bemenni!

Kinyitottam az ajtót és bementünk én elöl ő egy kicsit mögöttem lépkedett. Beértünk a konyhába és mindenki ránknézett.

-Helló! Tehát szeretnék egy ajánlatot tenni- kezdtem amit egy páran grimasszal fogadtak voltak aki meg kíváncsian pislogtak.- Azt szeretném ha Luke bekerülne a bandába! Haszon tagja lesz. Aludhat az én szobámban vagy a kanapén.

- Júúújj, nyomi szerelmes lett.- vihogott Gwen.

- Pofa be Gwen! - mordulr rá Shane – Hallgatunk – fordult felém.

- Köszönöm! Szóval... Szavazunk? -halkult el a hangom. Hayley egy morgással nyugtázott.

- Rendben szavazzuk meg! Mindenki elmondja mit gondol. - Segített ki Shane

- Oké ti beszari nyuszik! Na kölök! - kezdte Jessie felénk fordulva. - Vegyük bé! Egy-két hétig hoz kaját, csicskáztatjuk, takarít... mit árthat? Vegyük bé!

- Oksi! Nekem szimpiiii – pislogott nagyokat Becca Luke-ra.

-Őőő... Köszi – Pirult el Luke.

-Szerintem is. Mit árt ha többen vagyunk? - Szólt Shane.

-Tőlem...- Nyomkodta tovább a telefonját Gwen.

-Neem! Nem vehetjük be!- emelte fel a hangját Hayley egy kicsit hisztérikusan.- Biztos bosszút forralnak! - Nézett rám megsemmisítő tekintettel egy csepp őrülettel.

-Micsoda? Dehogy is! Teljesen beléd van zúgva! Nem tdna ártani neked! - szálltam vitába.

-Jogászolva! - röhögött Jessie

-Nekem 8! - motyogott Holly anélkül, hogy felnézett volna. Maga elé bámult és csöndben volt. Ez elég szokatlan tőle mivel ő állandóan vihog meg hülyül és nem bírja befogni a száját.

-Akkor üdv a klubban!- állt fel Tom, hogy kezet fogjon vele. Luke nyújtotta a kezét de mielőtt megszorítottak volna egymás kezét Tom elkapta és leköpte a kezét, majd nyálasan tartotta oda. Fürkészve nézte Luke-ot, hogy mi a reakciója. Az új felpártolt srác habozott egy kicsit majd belecsapott.

- Jól van kölyök! Szimpi vagy! - röhögött és ezzel Luke megpecsételte az állapotát. Nem csak egy szolga lesz, hanem a haverjuk lett egy mozdulattal.

-Jól van akkor itt a kanapé, itt alhatsz! - mutatta be Shane Luke-nak az elkövetkező időkre szóló alvóhelyét.

Aztán mindenki ment a dolgára. Majdnem elfelejtettem leírni Luke-ot. Magas, szőkés barnás színű haj, kék szem, közepesen izmos testelkat... Ella naplójába természetesen nem néztem bele, mert annyi dolgom volt. Rendben ez így nem igaz, nem untam halálra magam de a naplót messzíről elkerültem. Aztán egyszer csak mindenki elaludt és csönd volt. Teljes csönd, mind a kilencen aludtunk.

Ízelítő!

Ízelítőt hoztam a 9. részből!!! :D 

- Én ezt fogom felvenni. - mutatott egy sötétlila koktélruhára.

- Húú, nagyon szép! - elállt a szavam. Bárcsak nekem is lennének ilyen szép holmijaim. Felnevetett.

- Na nézzük neked mit találunk.- és ezzel elmélyült a szekrényébe. Én leültem az ágyára és figyeltem mit ügyködik. Időközönként felmutatott egy-egy ruhát. Pl.: volt egy teljesen fekete „dekoltázsmutogató” darab. Nincs bajom az adottságaimmal de ehhez nagyobbak kellenek... amilyenek Hayley-nek vannak. Volt ami szaggatott volt és szintén fekete. Aztán kihúzta a tökéletes hozzám illő darabot. Pezsgő sárga volt, a felseje egy kicsit „gyűrött” az alja meg csipkés. Annyira annyira szép!  

Megköszöntem Hayley-nek a ruhát és már mentem is volna a szerzeménnyel,de megfogta a karom.

- Nem gondolod, hogy elengedlek?! - értetlenül pislogtam rá ezért folytatta – Nincs cipőd nem tudod felvenni ezt a ruhát egyedül, nincs hozzá ékszered, és a hajadról ne is beszéljek! - dúrt bele a száraz töredezett hajamba. Teljesen igaza volt. - Na, gyere csajszi, vetkőzz le! - engedelmesen tettem a dolgom elfordultam és levettem a 3/4-es kávé színű egyszerű pólómat és a csőfarmeremet.

Kezembe nyomta a gyönyörűséget én belebújtam felülről, Hay felhúzta a cipzárt, és... Khmm... Mellbe egy kicsit elállt. Hayley felnevetett, fogta a hasát és röhögött. Én megszeppenve álltam ott.

- Bocsi! Elfelejtettem ezt. Ne félj megoldjuk! Nem nagy a különbség! Rendben akkor van még 2 óránk. Hát remélem beleférünk! - nem értettem én általában öt perc alatt kész szoktam lenni.

Először a ruhát tömtük ki. Aztán tökéletesen passzolt. Ő is felvette a ruháját, közben nagyon jót beszélgettünk meg röhögtünk. Nem éreztem magam egyedül, egy senkinek. Remek! Kipipálhatok egy kívánságot a bakancs listámon... Majd beállított a zuhany alá törölközőt tett a ruhámra és megmosta a hasam mindenféle balzsammal. Bele is ment a szemembe és eléggé csípett. Ezen megint röhögtünk majd amíg ő most a haját én szárítottam az enyémet, üvöltött a zene. Már nem csöpögött a hajamból a víz ezért raktunk bele kis csavarokat. Hayley a haját teljesen megszárította ő vasalni fogja, de felrakta kontyba és bekentük az arcunkat valami zöld krémmel. Kimentünk a fürdőből és kényelembe helyeztük magunkat.

Hirtelen jött a témaváltása.

- Neked tetszik innen az egyik srác? - értetlenül néztem rá. - Most mi van? Igazi csajos téma... - csakhogy tudtam ő nem olyan „igazi csajos” . De azért feleltem.

4.

4. Sütés és „aki keres az talál”

Augusztus 21.

  21-e van. A főzésről annyit, hogy Holly kezdte, és csak ötöt égetett oda aztán Gwen kicsavarta a kezéből. Ő csinált egyet, kettő kuka. Aztán én. Négy kuka kettő jó. Hurrá! Élvezetes volt az egész és közben az üvöltözés (Gwen), és röhögés (a fiúk). 

  Ezt nem lehet ilyen gyorsan lerázni. Még csak most kezdtem van vagy 100 oldal minek spórolom a lapokat?! Tehát, emlékeztek Becca közölte, hogy túlzottan félti a műkörmös kacsóját ezért nem fog segíteni. Ezt ő úgy értette, hogy nem fog a kajához nyúlni csak ha enni kell és nem fog pakolni/mosogatni utána. Reggel kereken 6 órakor felkeltett mindhármónkat és közölté, hogy sok a dolog... már akinek. Közölte (legalábbis velem), hogy van 3 percem felöltözni nekem nem kell több mert mindig „csak felkapok valami ronda rongyot és fésülködni, tusolni úgy sem szoktam”. Felvettem a világos zöld kötött pulcsim alá egy sima szürke pólót, egy csőnadrágot és a papucsom. Felcopfoztam a hajam (amit előtte megfésültem) és lementem. Még csak én voltam ott, de az emeletről hallottam, ahogy Becca kiabál gondolom Holly-van, Gwen-nel nem nagyon mer szórakozni. Nemsoká lejött Holly nyomában Becca aki még mindig kézzel-lábbal mutogatva magyaráz felemelt hangon. Holly csak morog az orra alatt, de azért nem szól be durván mivel ő a legfiatalabb, az „újonc”. Becca magyarázott arról, hogy milyen fontos korán kezdeni teendőinket főleg ha ilyen bénák az illetők mint mi biztos bénázunk vagy egy órát szóval talán készenleszünk kilenc órára ezért kezdjünk hozzá, majd jön a „lustaság”. De amikor már fél órája vártunk rá fel akart küldeni engem azzal, hogy küldjem le mert neki „dolga van”. Ja tudod mikor! Persze nem hagytam magam -ezért még kapni fogok- és felküldte Holly-t aki kevésbé tudott ellenkezni. Felment szép komótosan aztán hallotuk amint Gwen elkezdett ordibálni pl.: Mit képzelsz magadról te tapló? Húzzál lefele most, te nyomorék! Tudod mikor kelek fel 7 órakor!! valami ilyesmiket vágott hozzá Holly-hoz. Elővettük a hozzávalókat (liszt, tej, tojás, só, cukor és olaj a sütéshez) mire kipakoltunk addigra megjött Gwen is. Ennyit erről. Nemsoká suli, legalább nem fogok unatkozni. 

                  A Gyűrűk urá-val jól haladok mert tengernyi a szabadidőm. Ma kellet volna elmenni délután a könyvekért. Gondoltam akkor szerzek majd magamnak füzeteket is... A többiek nem mentek mert „minek” ? Nagyon nem akartam menni, mindig olyan stresszes. Utálom. Tehát inkább körülnéztem hátha találok valamit. Körülnéztem Ella cuccaiban is. Találtam füzetet, tolltartót és még pár hasznos holmit. A ruhái egy szatyorban voltak. Gondoltam ideje lenne beújítani Ella úgy sem bánná... A legalján egy vastag pulcsiba csomagolva találtam egy vaskos füzetet. Kinyitottam és az ő naplója volt. Elég késő van de még mindig csak a borítón lévő nevet láttam:

    "Ella (TITKOS) Naplója! <3 belépés korlátozva: RÁM!„

Kicsordul egy, két könnycseppem. Nagyon hiányzik! Nem néztem még bele. Több okom is van miért nem tettem. 1.: Rá van írva, hogy titkos! 2.: Én sem örülnék ha akárki beleolvasna a naplómba. 3.: Vissza fog jönni! Tudom. 4.: Nem merek... mi van ha az van benne, hogy megölte magát? De akkor maradjon csak inkább egy rejtély? Holnap majd belenézek! De most megyek. Ehhez össze kell szednem magam!

3. Ébresztés és új ötlet

3.  Ébresztés és új ötlet

Augusztus 20.

        A mai reggelem nem kezdődött túl jól... Kezdjük ott, hogy 6 óra van. Reggel! Hajnal!!!! Becca úgy döntött elkezd futni vagy nem tom, de azt a szót, hogy diszkréció azt, nem ismeri az tuti! 5-kor csörög az ébresztője, ezzel még nincs is baj. Felkapcsolja a villanyt -nem az olvasó villanyát hanem ami megvilágítja az egész szobát- mert elég sötét volt. Aztán elkezdi üvöltetni a telefonján a zenéit. Oké már befúrtam a fejem a a párnába (aminek hála alig kaptam levegőt) ez védett a fénytől, de most kerítsek egy másik párnát hogy a fülemre szorítsam?! Feküdtem szótlanul. Becca szép ráérősen öltözött. Kiment gondolom a fürdőbe, de a villanyt úgyhagyta, persze mert senki sem szeretne elaludni ugye? Nem valami jó az időérzékem főleg amikor az ágyban szenvedek de saccolva 5 perc lehetett és visszajött az üvöltő telefonjával. Fogalmam sincs mit csinálhatott de egy ideig csinálta... Aztán elkezdett bemelegíteni ezt is onnan tudom, hogy egyenletes dobogást hallottam ami megfelelt a helyben futásnak. Na itt már tudtam, hogy nem fogok vissza aludni. Még kb. 5 perc után úgy döntött indul. Becsapta az ajtót lámpa maradt. Nem soká vissza is jött szinte kitépte az ajtót. Elment valamiért aztán ajtó becsap. Ilynekor kérdezem azt: LÁMPA??? Na mindegy. Túltettem magam rajta tudtam, hogy egy óra fény, zajongás kiverte az álmot a szememből ezért nem henyéltem, felkeltem és most írok. Tudom, megfogadtam, hogy csak a nap végén írok összesítést de, kezdő vagyok oké?! Meg persze unatkozom... De mindjárt előveszem a Gyűrűk ura'-t és olvasom. Most két kérdés is felmerülhet benned gondolom. Egyik: 3080-at írunk hol vannak az új könyvek? Öhm. Hát nemrég visszahozták a divatba a Gyűrűk ura'-t, ezért most „menő”, és elég sokat fejlődött vissza a társadalom, ezért nincsenek új (legalábbis színvonalas) könyvek/zenék/filmek.. Második: Mit keres egy lánynál a Gyűrűk ura, hiszen ez egy sci-fi?! Hát ez Elláé volt. Hayley kipaterolta a cuccait két nap után, hogy nem jött és én álltam hozzá a legközelebb ezért nálam vannak egy dobozban a ruhái, könyvei képei stb. Mindent ami a kezem közé kerül azt kiolvasom, mivel az a tudat, hogy nem lesznek olyan jó könyvek mint:

Daniel Keyes-től a Virágot Argennonak,

Dickens-től a Twist Oliver, Az élet csatája, A kísértet-látó ember, Szép remények,

Stieg Larsson A tetolvált lány,

J. D. Salinger Zabhegyező-je,

Leiner Laura felejthetetlen tinikönyvei

vagy a közismert Harry Potter...

„Három Gyűrű ragyogjon a tünde-király kezén,

Hét a nemes törpök jussa, kiknek háza cifra kő,

Kilencet halandó ember ujján csillantson a fény,

Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő,

Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején,

Egy Gyűrű mind fölött, Egy Gyűrűr kegyetlen,

Egy a sötétbe zár, bilincs az Egyetlen,

Mordor éjfekete földjén, sűrű árnyak mezején.”

Ez áll az első oldalon. Hú de izgi! Megyek is olvasni.

* * *

Kilenc óra. Hú jól eltelt az idő... Még most is olvasnék ha nem zavart volna meg Becca kiabálása miszerint: „Kész a hurka megsült a macska”. Öö... oké. Ez azt jelentette, hogy hozott kaját. Csúcs.

Felálltam, és láttam, hogy pizsiben vagyok. Remek pedig már nagyon éhes vagyok. De végiggondolva a többiek még csak most ébredeznek szóval nem maradok le. Nálunk farkas törvények uralkodnak ha mész talán kapsz ha nem, akkor így jártál. Kész! Lementem, már Gwen, (halálfejes pizsiben) Tom és Becca lent volt és halottam ahogy nyílik Shane szobájának ajtaja. Ledobtam magam a szokásos helyemre és néztem mi a mai menü. Amint megláttam a McDonald's feliratot meglepődtem. Tegnap Becca azon sírt, hogy túl sok a szénhidrát a kínaiban hát akkor ez a szénhidrát paradicsom... Kérdően néztünk rá, ő meg vállrándítással nyugtázta, hogy ez komoly, és ő is ezt fogja enni. Jesse és Holly battyogott le és lehuppantak.

-Miért nem csináltok házi kosztot? Már unom ezeket a sz*r kajákat...-fintorodik el Jesse

-Ja! Asszony ide egy rántottát, málnás palacsintával!- Ez Gwen-nek szólt szeretettel címezve Tom-tól.

-Na ide figyelj...-emeli fel a hangját Gwen- engem te ne merj asszonynak hívni!

-Miért szerintem cuki. - Vigyorog Holly

- Ne hisztizzetek már! Így is fáj a fejem.- Szólt bele Hayley

-Oké, de biztos nem egyedül! Ti beszerzitek az anyagot én kinézek egy receptet, és Becca Ali baba és Holly cica segít.- Gúnyolódik a zöld hajú.

-Azt lesheted!- Csattant fel Becca.-Persze lisztbe tojásba nyúlkálok, és még lehet, hogy össze is kentek amilyen bénák vagytok.- Teszi keresztbe a karját ás emeli fel a nóziját Bec.

-Jó akkor csak Alice és Holly.-Egyezik bele habozva Gwen mert tudja, hogy reggel nem éri meg Becca hisztizését hallgatni.

- Ok. Ma elmegyünk Tom-mal beszerző útra, addig firkantsátok össze mi kell. -Szuper és engem ki kérdez? Senki...

Gyorsan megkajáltunk aztán mindenki ment a maga dolgára. Én olvastam. Hát igen kb. ennyi volt a mai nap. Ja igen holnap kelhetek korán és palacsintát készítünk. Hát ez vicces lesz...

Holnap...

Helló emberkék!  A harmadik részt holnap 3 körül teszem fel mert 4 napos kiránduláson leszünk és ebben a péntek sajnos teljesen benne van. Addig is élvezzétek a friss 2. részt! :D :) Kommanteket, véleménynyílvánításokat mindig szívesen fogadok mert az azt jelenti, hogy olvassátok és nem sajnáljátok az időtöket arra, hogy írjatok nekem! :)

2. rész: én.

Sziasztok! mivel a vártnál nagyon érdeklődést mutattatok már az első résznél gondoltam megjutalmazlak titeket és elhozom a folytatást (már úgy is meg van írva előre az első 8 rész ;) ) Tehát tessék! :*      (ez egy kicsit hosszabb rész mint az előző!)   

   

   Jó olvasást kívánok minden kedves olvasómnak! :D

Én.

 - Hát te kislány?- semmi válasz. Tesz egy-két lépést felém közeledve. - Azt gondoltam hozzám jöttél de látom, csak a gépem érdekelt.- hangja csalódottnak hangzott. És én „a nagy emberszakértő” sem tudom miért. Talán szinészkedet. Igen, biztos! Tovább írok mintha csak meg sem hallottam volna. Igen ezt a stratégiát választom! Nem hebegek itt neki. Minek?! Addig legalább kigondolhatom mit is mondhatnék.

-Szép a pulcsid!- mondta némi hallgatás után. Szerintem próbálta megtörni a csendet. Én eközben még jobban betemettem az arcom a kék garbós pulcsimmal mert elpirultam. Volt még rajtam egy csőfarmer és egy zöld Converse, hajam felgumizva kontyba, néhány tincs kikúszott a gumi alól, a frufrum pedig előre fésültem, de ezek nem lényegesek. Úgy gondoltam még hallgatok egy kicsit. Hirtelen megérintette a vállam amitől összerezzentem. Észrevette, hogy megijedtem ezért gyorsan elkapta a kezét. - Most ott fogsz ülni? Mert tudod szeretnék átöltözni. - Úgy gondoltam ideje megszólalni.

-Ő...- Nyögtem ki időhúzás képpen.

- Igen?- Kérdezte én még mindig nem fordultam oda hozzá és még mindig írok. Ha megbeszéltük elmondom, mi volt most jobbnak látom ha válaszolok...

***

Megbeszéltük. Vagyis kidumáltam magam:

- Sajnálom - fordultam egy kicsit felé - nem akartam kutakodni, csak megnéztem valamit...-próbáltam úgy mondani mint egy magabiztos lány, de az, hogy lassan fordulok, fél arcomat ellepő garbóval, hát nem épp a legmagabiztosabb. Ezért kiástam a szám és néztem a zöld szempárt, válaszra várva.

- Rendben. Legközelebb kérd meg, ne félj nem harapok! - Kacsintott egyet.- De most sietnem kell...

- Oké, akkor nem is zavarok.- álltam fel szép lassan. - Akkor legközelebb. - Biccentettem.

- Rendben várni fogom. Szia Al.- És kiléptem az ajtón. Átléptem a küszöböt, a hátam mögül kis kuncogás. Nem értettem miért nevet. Amint ezt átgondoltam nem néztem magam elé ezért majdnem felbuktam Becca'-ban aki szúrós szemmel méregetett.

- Mit kerestél Shane szobájában?- Jól átgondoltam a válaszom de eléggé kellemetlen érzés volt ahogy vizslat ezért egy gyors semmitmondó szócskát használtam inkább.

- Semmit. - Vágtam rá majd sietősen bementem a szobánkba.

Egy kis ideig vártam, hogy utánam jön-e, de nem tette. Elővettem a naplóm és beírtam az elmaradást. Szóval most így állunk.

- Alice! - hallom Gwen kiáltását ami történetesen a nevem.

- Igen? - Battyogtam le kelletlenül a lépcsőn olyan „remélem érted azért dübörgök a lábammal mert nem vagyok rád kíváncsi” stílusban. - Tudtommal ma nem én megyek lopni. - Álltam meg a konyha ajtajában a pulcsim zsebében a kezem egy kicsit görbe állást felvéve. Teljesen le lehetett olvasni rólam hogy kelletlen vagyok és ezért Gwen megjutalmazott egy grimasszal.

- De! Megszavaztuk. - Vihogott Tom-mal. Hát ez nem fair!

- Ez nem ér! Én tegnap voltam! Ma te vagy!- Néztem rá a táblára - ami a hűtő fölött díszelgett nagy rózsaszín betűkkel, de jobban jártunk mintha Hayley írta volna, mert akkor semmit nem látnánk belőle mert nagyon csúnyán ír - majd Gwen-re.

- Na, nézd már Tom! Pattog a szöcske...- én vagyok a szöcske amikor ő fél fejjel alacsonyabb nálam?! Pff...

- Nem vagyok szöcske és tuti nem megyek el!-háborodtam fel.

- Gwen!-szólt valaki, persze a „bandavezér” volt az.-Hagyd! Ma te mész és kész. - mondta teljes nyugalommal közben Gwen-t nézve.

- Ahh! - mordult fel Gwen - Miért rontod el a játékunkat? Simán el ment volna!- értetlenkedett.

- Gwen!- szólt rá ellentmondás nem tűrő hangon.

- Jó, jó megyek már.- És kiment az ajtón. Kb egy óra múlva (addig én olvastam) meg is jött „Jing csirke álmai” feliratú zacskókkal.

- Kínai?-Horkant fel Holly

- Ja, zavar?

- Ne máááááár! Tudod mennyi a szénhidrát ebben?- Hisztizett Becca.

- Ha nem tetszik lehet menni! - Intézte el Gwen.

Hayley-t nem zavarta a sok szénhidrát ő már hozzá is állt enni. Odalépkedtem a pulthoz ahova lerakta Gwen a kaját és épp venni akartam egy dobozzal amikor Gwen sikertelenül de megpróbált kibuktatni. Én ösztönösen felsikkantottam, mire Shane ránk nézett. Fürkészett egy darabig aztán leült enni. Gwen meg csak annyit suttogott, hogy hisztis ribi.

Nem zavartattam magam a többiek lenéző pillantásai miatt (egyesek nem titkolták unszimpátiájukat... lásd: Gwen, Becca) csak csöndben ettem az édes savanyú mártásos tésztát pár zöldséggel meg hússal. Ma valahogy csendesen telt a vacsora. Nem mintha én akármit is szoktam volna hozzá fűzni... Amint megettem felálltam kidobtam a dobozt és felsiettem a lépcsőn a szobámba. Vagyis felsiettem volna ha nem csúszok meg a lépcsőn amit nagy taps, füttyögés és röhögés fogadott - és térdfájás aúú. De felértem leültem a kényelmetlen heverőre és most írok. Egy átlag nap, megaláztatás cikis helyzet veszekedés ennél jobb nem is lehetne. Na és most még pár gondolat:

Visszaolvastam az irományaimat. Két dolgot is észrevettem. 1: Mostantól a nap végén írok egy összesítőt-mert az igeidőket érdekesen váltogatom ezért nem kell külön díj ha valaki nem ért ebből semmit - addig max leírom egy lapra el ne felejtsem. 2: Szebben kell írnom...