(Visszatértem!) 9. rész Étterem

Sziasztok! Igen tudom már 2 résszel el vagyok maradva, amit teljes szívemből sajnálok! Dee Meghoztam a 9. részt ami az étteremben játszódik! ;)  És döbbenten tapasztaltam ma, hogy már 8!!!! követőm van! Köszöntök mindenkit sok szeretettel!  Köszönöm nektek feliratkozóim nagyon boldoggá tesztek! :D :) Jó olvasást kívánok!

****************************************************************

Augusztus 31.

                     Kedves Amy!

Ma mindenki izgatott volt, még azok is akik amúgy nem szoktak azok lenni. Nem minden napi dolog itt nálunk az, hogy autóval étterembe megyünk. Egy egész híres étterembe megyünk : Charlie Brown's Fresh Grill. Tekintve, hogy egyikünk sem evett még grillezett kaját ezért még jobban hangzott. Annyira vártam! Csak volt egy bökkenő. Nem volt oda való ruhám. Elszontyolotam. De akkor eszembe jutott, hogy megnézem Ella cuccait. Ott sem találtam semmi használhatót. Belerugtam az ágyamba amit nagy felkiáltás követett mert eléggé fájt utána a sípcsontom. Utána pár másodperccel Hayley lépett be.

- Te adtad ki ezt a hangot?

- Öhm. Igen. - mutattam a sajgó lábamra.

- Baj van? - kérdezte. Erre aztán nem számítottam! Segíteni akar!!!

- Ami azt illeti nincs ruhám estére. - vakartam meg tehetetlenül a tarkóm aztán feltápászkodtam.

- Csak ennyi? - nevetett fel. Hát nekem ez elég nagy probléma. Aztán intett, hogy kövessem. Úgy is tettem és a szobájába vezetett.

- Én ezt fogom felvenni. - mutatott egy sötétlila koktélruhára, ami az ágyán feküdt, és csak rá várt.

- Húú, nagyon szép! - elállt a szavam. Bárcsak nekem is lennének ilyen szép holmijaim. Felnevetett.

- Na nézzük neked mit találunk.- és ezzel elmélyült a szekrényébe. Én leültem az ágyára a ruha mellé és figyeltem mit ügyködik. Időközönként felmutatott egy-egy ruhát. Pl.: volt egy teljesen fekete „dekoltázsmutogató” darab. Nincs bajom az adottságaimmal de ehhez nagyobbak kellenek... amilyenek Hayley-nek vannak. Volt ami szaggatott volt és szintén fekete. Aztán kihúzta a tökéletes hozzám illő darabot. Pezsgősárga volt, a felsője egy kicsit „gyűrött” az alja meg csipkés. Annyira annyira szép! Elállt a szavam. a kezembe nyomta én meg majdnem egy percig csak bámultam a ruhát. 

 Mikor végre meg tudtam szólalni, megköszöntem Hayley-nek a ruhát és már mentem is volna a szerzeménnyel, kettesben "randevúzni", de megfogta a karom.

- Nem gondolod, hogy elengedlek?! - értetlenül pislogtam rá ezért folytatta – Nincs cipőd nem tudod felvenni ezt a ruhát egyedül, nincs hozzá ékszered, és a hajadról ne is beszéljek! - dúrt bele a száraz töredezett hajamba. Teljesen igaza volt. - Na, gyere csajszi, vetkőzz le! - engedelmesen tettem a dolgom elfordultam és levettem a 3/4-es kávé színű egyszerű pólómat és a csőfarmeremet.

Kezembe nyomta a gyönyörűséget én belebújtam felülről, Hay felhúzta a cipzárt, és... Khmm... Mellbe egy kicsit elállt. Hayley felnevetett, fogta a hasát és röhögött. Én megszeppenve álltam ott.

- Bocsi! Elfelejtettem ezt. Ne félj megoldjuk! Nem nagy a különbség! Rendben akkor van még 2 óránk. Hát remélem beleférünk! - nem értettem én általában öt perc alatt kész szoktam lenni.

Először a ruhát tömtük ki. Aztán tökéletesen passzolt. Ő is felvette a ruháját, közben nagyon jót beszélgettünk meg röhögtünk. Nem éreztem magam egyedül, egy senkinek. Remek! Kipipálhatok egy kívánságot a bakancs listámon... Majd beállított a zuhany alá törölközőt tett a ruhámra és megmosta a hasam mindenféle balzsammal. Bele is ment a szemembe és eléggé csípett. Ezen megint röhögtünk majd amíg ő most a haját én szárítottam az enyémet üvöltő zene mellett. Már nem csöpögött a hajamból a víz ezért raktunk bele kis csavarokat. Hayley a haját teljesen megszárította ő vasalni fogja, de felrakta kontyba és bekentük az arcunkat valami zöld krémmel. Kimentünk a fürdőből és kényelembe helyeztük magunkat.

            Hirtelen jött egy témaváltás.

- Neked tetszik innen az egyik srác? - értetlenül néztem rá. - Most mi van? Igazi csajos téma... - csakhogy tudtam ő nem olyan „igazi csajos” . De azért feleltem.

- Nem! - szünet. - Vagyis nem tudom. Nem hiszem. Az igazság az, hogy nem tudom mit is jelent ez.

- Értem.

- Neked?

- Nem! - jelentette ki határozottan. Túl gyorsan, és csak maga elé bámult egy kis ideig, újra rámnézett. - Mi a helyzet Shane-nel? - Ahha megvagy! Tehát neki tetszik Shane!

- Semmi. - mondtam vigyorogva aztán kuncogni kezdtem. Nem tudta ezt most mire vélje ezért segítettem neki. - Hay, nem kell titkolnod! Látom, hogy tetszik Shane, és azért kérdeztél mert felméred az „ellenfeleket”, de ne félj. ÉN mint ellenfél? - Nevettem erőltetetten.

- Mi? Nem! Neked még nem tűnt fel?- csodálkozott.

- De hát mi?

- Hagyjuk. - legyintett – Majd megtudod, remélem... - aztán témaváltás, de én még leragadtam. Nem tudtam tovább lépni.

Lemostuk az arcunkról a krémet majd kisminkelt és a hajamat is megcsinálta. Majd saját magát készítette el. Nagyon szép lett. És legnagyobb meglepetésemre én is elviselhető lettem. Na, jó! Szép lettem. Jól éreztem magamat. Pont időben lettünk kész. Akkor értettem meg, hogy mennyi idő is eltelt. Mélyen a szemébe néztem és nagyon megköszöntem mindent. Megölelt ami igazán jól esett. Lehet, hogy mostantól jóban leszünk? Talán. Majd lesétáltunk a lépcsőn. Senki nem volt ott de Hay lekiáltott, hogy kész vagyunk. Sietős lépteket hallottam. Shane bukkant fel. Hay-re néztem. Majd ki csattant a mosolytól. Én is elmosolyodtam. Biztos voltam benne, hogy szerelmes. De nem csak őt nézte hanem engem is, felváltva. Ránéztem Shane-re, láttam engem bámul enyhe tátott szájjal. Ránéztem Hayley-re is ő csak sejtelmesen mosolygott. Újra Shane-re még mindig bámult. Zavarban voltam ezért a hófehér magassarkúmat néztem. Hűű de izgalmas...

Shane felköhögött. (Végre)

- Nagyon szépek vagytok! - Ránéztem. Egy kis ideig egymás szemébe néztünk...