14. rész Mi a fene?!

 

      - Basszus Luke!! Majdnem szívinfartust kaptam! - suttogtam, de nem vagyok benne biztos, hogy hallotta mert ő közben a földön feküdt és röhögött. Próbáltam megnyugtatni magam, pár perc múlva sikerült és én is viccesnek találtam az egészet. Már csak a bosszún járt a fejembe.

Rávetettem magam, mint egy hiéna a vergődő zsákmányra. Olyan gyorsan történt minden nem, tudom leírni... Egyszer csak én voltam a földön és ő volt felettem. Meghökkentem. Látta a szememben a meglepettséget és ezen elkezdett kuncogni. Kihasználva pillanatnyi figyelmetlenségét kiszabadítottam a kezem és megcsikiztem az oldalát, a gyengepontját. Erre feleszmélt és még jobban lefogott. Nem volt nagy távolság köztünk ami egy kicsit zavart. A szememet pásztázta, én is az övét. Mindkettőnk nevetése abbamaradt. Ő kicsit kinyitotta a száját és lihegett. Kellemes mentolos illata volt.

- Nem is emlékszem, hogy ilyen erős voltál. - suttogtam az arcába.

- Igen. - eszmélt fel- Nem sokat láttál... Miért kerültél Al? - bús kiskutya szemeket eresztett rám és felült, mint egy sértődött kisgyerek aki nem kaphat cukrot ebéd előtt.

-Mi? -nevettem zavartan és én is felültem.- Neeem is ke...- nem jutottam tovább, ő meg csak rázta a fejét. - Nem tudom. - sütöttem le a szemem a zoknimra.

- Megbántottalak? - kérdezte és rám emelte kisutya szemeit. Nem néztem vissza rá. Eléggé szégyelltem magam. Még mindig suttogtunk fájdalmasan szomorú hangon.

- Nem, nem erről van szó! - ráztam a fejem és kócos hajamba dúrtam.

- Akkor miről?- még mindig engem nézett. Hirtelen felemeltem a fejem és ránéztem, szúrós volt a tekintete, olyan amilyet nem ismertem tőle.

- Nem tudom- ráztam a fejem. Olyan halk volt a hangom, hogy én is alig hallottam. Lefeküdtem a földre és a plafont néztem. Hallgattunk.

- Gyúrtam. - jelentette ki váratlanul Luke, 5-10 perc után. Felültem rápattant tekintetem, nem tudtam, hogy ezt tényleg ő mondta, vagy csak képzelődtem. Ő is engem nézett.

- Figyelj! Nagyon sajnálom... Én tényleg nem ezt akartam.- Közelebb kúsztam hozzá, és megsimogattam a karját. Reagált a mozdulatomra, kezét a vállamra tette és nagy erős mellkasába zárt. Megnyugodva szippantottam nagyot az illatából. Megdöbbentően neki is nagyon finom illata volt. Más mint Shane, de mégis magával ragadott. Becsuktam a szemem és teljesen odabújtam, Luke pedig a fejemre tette állát.

- Csak... ne csinálj ilyet többet.- suttogta Luke. Felnéztem rá.

-Nem fogok! -ígértem meg. Tekintetünk összeakadt. Nem bírtam elvenni de nem is akartam. Majd egy jó idő után tekintete elkezdett ugrálni szemeimről a számra, számról szemeimre... Majd lassan alig észrevehetően közelebb hajolt hozzám. Már majdnem összeért a szánk amikor...

elkezdték verni a bejárati ajtót és valaki üvöltözött az egész utcán, hogy itt a világvége meg minden. Természetesen halálra ijedtem és felpattantunk mind a ketten. Tudtam, hogy erre mindenki felébredt. Zavartan húztam össze a hálóingemet. Nem telt bele egy perc sem minden szobában világos volt. Észre sem vettem de már nem voltam Luke mellett sőt egy kanapé került közénk. Nem tudom, hogy mikor csoszogtam arrébb és azt sem tudom miért, de ezt tettem.

Shane ért le először. Kócos volt a haja, (ami borzasztóan dögös volt) és kockás alsónadrágja és ahhoz illő pizsama felsője volt. A szívem egy óriásit dobbant, de nem értem, hogy mert eddig is úgy kalapált ami már egy szívrohamhoz is elég lett volna...

- Mi a fene?! - mondta Shane

- Nee... nem … tuudom. - nyögtem ki. Utoljára Gwen ért le a szobába ahol óriási zűrzavar kerekedett.

- Mi az, hogy itt a világ vége? - szóltam bele a vitába és a nyüzsgésbe.

- Már hallottam másoktól is, hogy ezt állítják. Állítólag valami szörnyűség fog történni... - mesélte Hay.

- Valaki nézzen utána az interneten, a híradóban vagy akárhol! - adta ki az utasítást idegesen Shane.

- Uramisten! - Becca teljesen elfehéredett szinte kiesett a kezéből a csillámos rózsaszín készülék. Mindenki rá bámult. - Tttt... aaláltam... vvalammit.... - dadogta. Mind körülálltuk és elindította a videót.

13. rész nem tudom mit kezdjek magammal...

     És karácsonyi ajándék! :D ;) friss ropogós ma írtam Remélem tetszeni fog. remélem a folytatásával készen leszek 26-ára! :D

13. rész Nem tudom mit kezdjek magammal...

Október. 29.

Kedves Amy!

Kezdelek elhanyagolni, (de nem te vagy az egyetlen. Mostanság Luke-kal sem beszélek annyit. ) Biztos azért mert most nem csak egy hallgató személyre van szükségem, hanem tanácsra. Beszélnem kéne Hayley-vel. De mit mondanék neki?

„Hé Hay! Shane szeret engem? Mert én bolodnulok érte, kivágnám a szívem és nekiadnám!” NEM! vagy: „Hayley! Megmondanád Shane-nek, hogy szabad vagyok, és nyugodtan rámnyomulhat?„ NEM!

Tehetetlen vagyok... Mit is mondhatnék Hay-nek? Vagy neki? Párnába fojtom a fejem és ordítok. A tehetetlenség és kétségbeesésem kezd megfojtani. Éppen- e gondolatok közt jártam mikor kopogtattak az ajtón. Hayley volt az. Beszélni szeretett volna velem.Belül azt kiabáltam, hogy de jó, itt vagy, én is beszélni szeretnék veled!!!!

- Halli Alice! Na, szóval... Beszélni szeretnék veled. De nem tudom, hogy mit mondjak.

- Ismerős. - nyögtem és ezzel leült törökülésbe az ágyamra, velem szemben.

- Ahan. Őhm...- észre sem vette, hogy nekem is szükségem van rá! Ez fájt... De azt jelenti, hogy neki is gondja van- Tudom, hogy jóban vagy Luke-kal. És tudod... én beleszerettem. Nem tudnál segíteni? - nézett végül rám. - Nem bírom már ezt! Az élet egy rusnya játék amiben nem nyerhetsz! Nem érdekel most már lépnem kell!

- Húú!

-Amióta csatlakozott hozzánk sokkal boldogabbnak érzem magam. És csak Ő jár a fejemben! Szeretem! -hadarta szinte suttogva de a a hangja tele volt reménnyel.

-Hát...- vakartam meg a homlokom. - Tudod, nagyon csúnyán viselkedtél … vele. Nem tudom, hogy szeret-e még.

-Köszönöm... - nyögte és az ujjaival játszott azt követte a szemével. - De ha megtudsz valamit... szólsz? - nézett rám bús zöldes szemeivel. Megsajnáltam. Olyan helyzetben volt mint én, és ő is rámszorúlt, ebben.

-Persze. Te is segítettél már nekem!- mosolyogtam rá utalva arra az estére ami megváltoztatott, arra a vacsorára, ahol két új „barátot” is szereztem, tele érzelmekkel.

-Ó igen, ha már itt tartunk... - sütötte le újra az szemét. - Tudod én azért mentem be, hogy erre rákérdezzek. Aztán láttam, hogy segítség kell neked és gondoltam kölcsön kenyér vissza jár... Érted? De aztán megszerettelek!- fogta meg a kezem- És volt egy másik nyomós okom a segítségre... - elengedte a kezem felállt és leült a földre az ágyamnak támasztva hátát. Nem láttam csak a barna haját ezért kénytelen voltam leülni mellé.

-Mi? - szólaltam meg mert érződött a hangjából, hogy nem akarja elmondani.

-Semmi! - szólt egy picit ijedten. - Most nekem kell mennem! - felpattan zavartan kapkodta a tekintetét, nem nézett a szemembe de mintha könnyeket láttam volna. Majdnem elsírtam magam én is. Meg sem kérdezte velem mi van. Pedig szerettem volna beszélni vele. - Tudod... csodálom, hogy még nem jöttél rá magad. Majd beszélünk! -és elment, bennem meg egy óriási gigantikus ? - jelet hagyott!

Teltek az órák és arra jöttem rá, hogy az öröm amit éreztem átalakult szomorúsággá és kétellyé. Lefeküdtem aludni de nem tudtam, csak néztem magam elé a sötétben. Pedig most jó lett volna egy kis Stop a gondolataimnak. Mivel nem tudtam aludni és nem tudtam mit kezdeni a gondolataimmal, úgy döntötttem lemegyek, hátha van egy kis tej amit megmelegíthetek magamnak. Hátha beválik mint a filmekben. A szemem már nagyon jól hozzászokott a sötéthez ezért könnyű dolgom volt. Kisurrantam a szobából egészen a lépcsőig. Ám a lépcsőnél mégis megálltam. A nappaliból kevés fény szűrődött ki. Még mindig Luke alszik ott ezért gondoltam, hogy még fent van. Hajnali 3 óra volt, le tudtam olvasni a fali óráról egy kis fény segítségével ami pont odamászott. Vártam, hogy most akkor mi van, de arra jutottam, hogy halkan leosonok lesz ami lesz. A lepcső felén jártam amikor az egyik deszka nyikorgott egy nagyot. Tisztára mint a filmekben fájdalmas arcot vágtam szemem összeszorítottam, aztán hirtelen kinyitottam és körülnéztem. Megkönnyebbülten vettem tudomásul, hogy semmi különös nem történt. Továbblépkedtem. A konyha és a nappali pont úgy állt,hhogy aki belép a konyhába az nem lát be a nappaliba de a nappaliból oda lehet látni. A konyha küszöbén voltam és megcéloztam a hűtőt. Felálltam és lábujjhegyen, összekucorodva amennyire testem engedte, battyogtam a célpont felé, közben magamat bíztatva: „ Még 8 lépés! Már csak 5! Gyerünk Al! Még 2!! Ezaaz! Meg tudod csinálni! Hogy miért nem akartam, Luke-ot látni? Mert szégyelltem magam, szándékosan kerültem. Most még kevésbé akartam vele szembenézni, hogy Hayley elmondta a titkát.

Karnyújtásnyira voltam a hűtőtől amikor rossz érzésem lett. Nem tudom, hogy érzi meg az ember ha nézik de elég megbízható jel. Hátranéztem és Luke állt pár lépésnyire tőlem. Ijedtemben felsikkatnottam egy kicsit, de a szám elé kaptam a kezem. Ő meg elkezdett röhögni.

/Folytatás!!/

12. rész Upi...

Ahogy ígértem a másik kis rész! :DD

Szeptember 13.

     Kedves Amy!

Nem tudom mit is írhatnék. Természetesen nem mentem el Shane-hez. Egész nap csak vigyorgok mint valami elmebeteg... Kezd elegem lenni. Amikor meglátom őt akkor a szívem mintha ki akarna repülni arcon vágni Shane-t, hogy:

Hééé!! Itt vagyok! Szeretlek! Kérlek szeress! Ne törj össze mint valami porcelánt ami csak a bajt hozza rád...

Igen ezzel kell együtt élnem! Minden nap! Legszívesebben elmenekülmék olyankor mielőtt a szívem akcióba lendülne, mert most boldog vagyok! Jó így nekem. De elmenekülni nem tudok. Így hát a szívemet kell visszafognom, nehogy csináljon valami hülyeséget.

Az iskola 8-12-ig tart. Shane-ék szerencsére nem abban az osztályban vannak mint én. Csak Holly van aki ismerne. Egyedül ülök a padomban és csak nézek ki a fejemből, és rá gondolok. Hírtelen nem is érzem magam olyan egyedül mint amilyen a valóság.

Holly hozzám képest egy sztár, vannak barátai meg minden... De elhatároztam, hogy odamegyek Holly-hoz és megkérem, hogy legyen a padtársam. 1. lépés a beépüléshez. Sajnos nem jártam sikerrel kedvesen elutasított miszerint neki van padtársa. Így hát hazakullogtam, beéptem a házba, megéreztem az illatát. Nagyon finom illata van Shane-nek. Nem tudom mit használ nem szoktam azt szagolgatni. Ja és végképp nem raktam az ágyam alá a kin felejtett pulcsiját! Neeem! Ez nagyon nem jellemző rám. És nem szoktam azzal a nem nálam lévő pulcsival aludni esténként! Nem tényleg nem! Most miért nézel így rám? Ja, hogy neked nincs is szemed? Upi! Azt hiszem lebuktam... Oké, oké de csak kölcsön vettem! Vissza fogom neki adni, ha nem lesz már illata. És ez egy jó trükk, hogy bemenjek hozzá! Zseni vagyok! A tanárok viszon most nem mondanák ezt mert volt egy ismétlő teszt ami 2-es lett. Upi!

Ó és, hogy én azt ígértem, hogy ma bemegyek hozzá?! Tényleg?! Ígértem én ilyet?! Itt a 3. „upi” - m. Gratulálok Al! Még a cikis napomon sem volt ennyi „upi” pedig az aztán gáz volt! Ezt én mondtam? Kezdek szlengül beszélni! Hurrá! Na visszatérve... Emlékszel biztosan arra amikor felkerültem a netre, a táncikálásom miatt. Hát igen, elég népszerű. Késő van, mennem kéne aludni. A többiek persze bulizni mennek. Ahhj elegem van.

Mai arány: 3 upi – 1 hurrá. Csak így tovább...

11. rész Semmi

     Ma két kis résszel jövök. Én vagyok a világ legrosszabb bloggere. nincs szó mennyire sajnálom! :(
De boldog karácsonyt kívánok én és a kis "csapatom" ! ;)
                                     
                                          Jó olvasást és megbocsájtást nekem! :*



--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Szeptember 12.

Kedves Amy!

Sok nap eltelt már. Szám szerint 11 napja nem írtam. Őszintén, nem tudtam mit írni. Nem történt semmi érdekes. Mi is történne az én életemben? Csak olvasgatok. Ja erről is jut eszembe már a Gyűrűk ura 2. részének a felénél tartok.

Elkezdődött az iskola is. Nem tudok koncentrálni, az a bizonyos vacsora óta. Nem tudom mi történik velem. Talán ezt hívják szerelemnek? De Shane fogta meg a kezem. Az meg lehetetlen, hogy ő viszont szeressen, hogy ne plátói legyen az érzelmem. Azóta nem történt semmi köztünk. . Szerintem csak fogadtak és elvesztette és ez a büntetése, hogy rám kell nyomulnia. Őszintén sajnálom a srácot...

Vagy az is lehet, hogy mindenkit elvesztettem aki szeret és csak arra vágyom megrögzötten, hogy valaki szeressen... Hogy fontos legyek valakinek. Nem tudom. De akármelyik is, ilyet még nem éreztem. Fura módon boldog vagyok. Akármelyik is táplálja érzéseimet egy próbát megér boldogságom elérése. Nem leszek nyomi többé! Ezek a gondolataimon felindulva benéztem Hayleyhez és beszélgetni kezdtünk. Majd témát váltottam arra ami igazán érdekelt.

- Hay! - Szóltam határozottan, lassan és jól érthetően. - Szükségem van a segítségedre... Multkor azt mondtad valamit meg fogok tudni. Emlékszel? Biztos emlékszel! A fiúkról beszéltünk. Most szeretném tudni! Nagyon fontos! - néztem rá végül.

- Ezzel az a gond, hogy nem magamra gondoltam az alatt aki elmondja.

- Akkor kire?- csodálkoztam.

- Nem mondhatom el! - sütötte le a szemét.

- Hay! Kérlek! Muszáj!

- De miért is szeretnéd tudni? -nézett rám újra.

- Mennem kell! Azért köszi, de itt nincs vége! - figyelmeztettem és mind a ketten felnevettünk.

Hayley-vel semmire nem mentem. De eldöntöttem, hogy holnap bemegyek Shane-hez és beszélek vele!

Holnap majd írok! Légy jó! És tartsd a szád! Haha... Bocsi próbálkozom vicces és jó fej lenni...

Nagyon izgulok!