14. rész Mi a fene?!

 

      - Basszus Luke!! Majdnem szívinfartust kaptam! - suttogtam, de nem vagyok benne biztos, hogy hallotta mert ő közben a földön feküdt és röhögött. Próbáltam megnyugtatni magam, pár perc múlva sikerült és én is viccesnek találtam az egészet. Már csak a bosszún járt a fejembe.

Rávetettem magam, mint egy hiéna a vergődő zsákmányra. Olyan gyorsan történt minden nem, tudom leírni... Egyszer csak én voltam a földön és ő volt felettem. Meghökkentem. Látta a szememben a meglepettséget és ezen elkezdett kuncogni. Kihasználva pillanatnyi figyelmetlenségét kiszabadítottam a kezem és megcsikiztem az oldalát, a gyengepontját. Erre feleszmélt és még jobban lefogott. Nem volt nagy távolság köztünk ami egy kicsit zavart. A szememet pásztázta, én is az övét. Mindkettőnk nevetése abbamaradt. Ő kicsit kinyitotta a száját és lihegett. Kellemes mentolos illata volt.

- Nem is emlékszem, hogy ilyen erős voltál. - suttogtam az arcába.

- Igen. - eszmélt fel- Nem sokat láttál... Miért kerültél Al? - bús kiskutya szemeket eresztett rám és felült, mint egy sértődött kisgyerek aki nem kaphat cukrot ebéd előtt.

-Mi? -nevettem zavartan és én is felültem.- Neeem is ke...- nem jutottam tovább, ő meg csak rázta a fejét. - Nem tudom. - sütöttem le a szemem a zoknimra.

- Megbántottalak? - kérdezte és rám emelte kisutya szemeit. Nem néztem vissza rá. Eléggé szégyelltem magam. Még mindig suttogtunk fájdalmasan szomorú hangon.

- Nem, nem erről van szó! - ráztam a fejem és kócos hajamba dúrtam.

- Akkor miről?- még mindig engem nézett. Hirtelen felemeltem a fejem és ránéztem, szúrós volt a tekintete, olyan amilyet nem ismertem tőle.

- Nem tudom- ráztam a fejem. Olyan halk volt a hangom, hogy én is alig hallottam. Lefeküdtem a földre és a plafont néztem. Hallgattunk.

- Gyúrtam. - jelentette ki váratlanul Luke, 5-10 perc után. Felültem rápattant tekintetem, nem tudtam, hogy ezt tényleg ő mondta, vagy csak képzelődtem. Ő is engem nézett.

- Figyelj! Nagyon sajnálom... Én tényleg nem ezt akartam.- Közelebb kúsztam hozzá, és megsimogattam a karját. Reagált a mozdulatomra, kezét a vállamra tette és nagy erős mellkasába zárt. Megnyugodva szippantottam nagyot az illatából. Megdöbbentően neki is nagyon finom illata volt. Más mint Shane, de mégis magával ragadott. Becsuktam a szemem és teljesen odabújtam, Luke pedig a fejemre tette állát.

- Csak... ne csinálj ilyet többet.- suttogta Luke. Felnéztem rá.

-Nem fogok! -ígértem meg. Tekintetünk összeakadt. Nem bírtam elvenni de nem is akartam. Majd egy jó idő után tekintete elkezdett ugrálni szemeimről a számra, számról szemeimre... Majd lassan alig észrevehetően közelebb hajolt hozzám. Már majdnem összeért a szánk amikor...

elkezdték verni a bejárati ajtót és valaki üvöltözött az egész utcán, hogy itt a világvége meg minden. Természetesen halálra ijedtem és felpattantunk mind a ketten. Tudtam, hogy erre mindenki felébredt. Zavartan húztam össze a hálóingemet. Nem telt bele egy perc sem minden szobában világos volt. Észre sem vettem de már nem voltam Luke mellett sőt egy kanapé került közénk. Nem tudom, hogy mikor csoszogtam arrébb és azt sem tudom miért, de ezt tettem.

Shane ért le először. Kócos volt a haja, (ami borzasztóan dögös volt) és kockás alsónadrágja és ahhoz illő pizsama felsője volt. A szívem egy óriásit dobbant, de nem értem, hogy mert eddig is úgy kalapált ami már egy szívrohamhoz is elég lett volna...

- Mi a fene?! - mondta Shane

- Nee... nem … tuudom. - nyögtem ki. Utoljára Gwen ért le a szobába ahol óriási zűrzavar kerekedett.

- Mi az, hogy itt a világ vége? - szóltam bele a vitába és a nyüzsgésbe.

- Már hallottam másoktól is, hogy ezt állítják. Állítólag valami szörnyűség fog történni... - mesélte Hay.

- Valaki nézzen utána az interneten, a híradóban vagy akárhol! - adta ki az utasítást idegesen Shane.

- Uramisten! - Becca teljesen elfehéredett szinte kiesett a kezéből a csillámos rózsaszín készülék. Mindenki rá bámult. - Tttt... aaláltam... vvalammit.... - dadogta. Mind körülálltuk és elindította a videót.