- Basszus Luke!! Majdnem szívinfartust kaptam! - suttogtam, de
nem vagyok benne biztos, hogy hallotta mert ő közben a földön
feküdt és röhögött. Próbáltam megnyugtatni magam, pár perc
múlva sikerült és én is viccesnek találtam az egészet. Már
csak a bosszún járt a fejembe.
Rávetettem magam, mint egy hiéna a vergődő zsákmányra. Olyan
gyorsan történt minden nem, tudom leírni... Egyszer csak én
voltam a földön és ő volt felettem. Meghökkentem. Látta a
szememben a meglepettséget és ezen elkezdett kuncogni. Kihasználva
pillanatnyi figyelmetlenségét kiszabadítottam a kezem és
megcsikiztem az oldalát, a gyengepontját. Erre feleszmélt és
még jobban lefogott. Nem volt nagy távolság köztünk ami egy
kicsit zavart. A szememet pásztázta, én is az övét. Mindkettőnk
nevetése abbamaradt. Ő kicsit kinyitotta a száját és lihegett.
Kellemes mentolos illata volt.
- Nem is emlékszem, hogy ilyen erős voltál. - suttogtam az arcába.
- Igen. - eszmélt fel- Nem sokat
láttál... Miért kerültél Al? - bús kiskutya szemeket eresztett
rám és felült, mint egy sértődött kisgyerek aki nem kaphat
cukrot ebéd előtt.
-Mi? -nevettem zavartan és én is
felültem.- Neeem is ke...- nem jutottam tovább, ő meg csak rázta
a fejét. - Nem tudom. - sütöttem le a szemem a zoknimra.
- Megbántottalak? - kérdezte és rám
emelte kisutya szemeit. Nem néztem vissza rá. Eléggé szégyelltem
magam. Még mindig suttogtunk fájdalmasan szomorú hangon.
- Nem, nem erről van szó! - ráztam a
fejem és kócos hajamba dúrtam.
- Akkor miről?- még mindig engem
nézett. Hirtelen felemeltem a fejem és ránéztem, szúrós volt a
tekintete, olyan amilyet nem ismertem tőle.
- Nem tudom- ráztam a fejem. Olyan
halk volt a hangom, hogy én is alig hallottam. Lefeküdtem a földre
és a plafont néztem. Hallgattunk.
- Gyúrtam. - jelentette ki váratlanul
Luke, 5-10 perc után. Felültem rápattant tekintetem, nem tudtam,
hogy ezt tényleg ő mondta, vagy csak képzelődtem. Ő is engem
nézett.
- Figyelj! Nagyon sajnálom... Én
tényleg nem ezt akartam.- Közelebb kúsztam hozzá, és
megsimogattam a karját. Reagált a mozdulatomra, kezét a vállamra
tette és nagy erős mellkasába zárt. Megnyugodva szippantottam
nagyot az illatából. Megdöbbentően neki is nagyon finom illata
volt. Más mint Shane, de mégis magával ragadott. Becsuktam a
szemem és teljesen odabújtam, Luke pedig a fejemre tette állát.
- Csak... ne csinálj ilyet többet.-
suttogta Luke. Felnéztem rá.
-Nem fogok! -ígértem meg. Tekintetünk
összeakadt. Nem bírtam elvenni de nem is akartam. Majd egy jó idő
után tekintete elkezdett ugrálni szemeimről a számra, számról
szemeimre... Majd lassan alig észrevehetően közelebb hajolt
hozzám. Már majdnem összeért a szánk amikor...
elkezdték verni a bejárati ajtót
és valaki üvöltözött az egész utcán, hogy itt a világvége
meg minden. Természetesen halálra ijedtem és felpattantunk mind a
ketten. Tudtam, hogy erre mindenki felébredt. Zavartan húztam össze
a hálóingemet. Nem telt bele egy perc sem minden szobában világos
volt. Észre sem vettem de már nem voltam Luke mellett sőt egy
kanapé került közénk. Nem tudom, hogy mikor csoszogtam arrébb és
azt sem tudom miért, de ezt tettem.
Shane ért le először. Kócos volt a
haja, (ami borzasztóan dögös volt) és kockás alsónadrágja és
ahhoz illő pizsama felsője volt. A szívem egy óriásit dobbant,
de nem értem, hogy mert eddig is úgy kalapált ami már egy
szívrohamhoz is elég lett volna...
- Mi a fene?! - mondta Shane
- Nee... nem … tuudom. - nyögtem ki.
Utoljára Gwen ért le a szobába ahol óriási zűrzavar kerekedett.
- Mi az, hogy itt a világ vége? -
szóltam bele a vitába és a nyüzsgésbe.
- Már hallottam másoktól is, hogy
ezt állítják. Állítólag valami szörnyűség fog történni...
- mesélte Hay.
- Valaki nézzen utána az interneten,
a híradóban vagy akárhol! - adta ki az utasítást idegesen Shane.
- Uramisten! - Becca teljesen
elfehéredett szinte kiesett a kezéből a csillámos rózsaszín
készülék. Mindenki rá bámult. - Tttt... aaláltam... vvalammit.... -
dadogta. Mind körülálltuk és elindította a videót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése