8. rész

Éééés egy jó hosszú rész! Remélem ki fogjátok bírni! :DD

8. rész: Lopás.

Augusztus. 30.

                       Kedves Amy!

    Semmi ötletem nem volt arra, hogy mit hozzak ezeknek egész napi kaja gyanánt, aztán úgy döntöttem, hogy Gyros-t eszünk majd. Én például nagyon oda vagyok a Gyros-ért, bár nagyon rég ettünk már lehet, hogy változott. Felöltöztem, zöld Converse sima farmer térdgatya és egy rövidujjú póló. Ma meglepően jóidő volt főleg ahhoz képest, hogy már csak két nap választ el az ősztől minket. Szóval ott tartottam, hogy felöltöztem felkaptam a barna félpántos táskám és elindultam. Máskor nem szoktam célt kitűzni csak bolyongok amíg találok valamit ami megfelel. Sétálgattam kedvesen mosolyogtam mindenkire, senki nem sejtette mire készülök. Aztán egy kis sétálgatás után megláttam egy Gyros-os bódét. Körülmentem, hogy felmérjem a „gyenge pontjait ahol csapást mérhetek rá”. Aztán eszembe jutott a tökéletes ötlet. A bódé elé volt kirakva egy pár asztal és szék. Nem volt senki csak egy pár mert elég korán volt. Odasétáltam a legmesszebbihez leraktam a táskám és visszasétáltam a Gyros-oshoz. Bemondtam, hogy mit kérek aztán türelmesen vártam, hogy elkészüljön. A pultos kedvesen mosolyogva adta oda a csomagot. Mondtam, hogy várjon egy percet ott a táskám és rá mutattam. Elkezdtem arrafelé sétálni a csomaggal. „Oké, gyerünk Al, futnod kell!” Odaértem kotorásztam egy kicsit mintha keresném a nem létező pénztárcámat, közben elsüllyesztettem egy-két kajás dobozt. Aztán mintha meglenne odavigyorogtam a pultosnak felvettem a vállamra a táskám és elindultam abba az irányba. Szerencsémre pont arra kell majd haza is mennem szóval nyugodtan lépkedtem. Közben a szememmel vizsgálgattam, és arra jutottam, hogy nem lesz nehéz nem fog senki megakadályozni. Már csak pár lépés kellett volna amikor elkezdtem rohanni. Ahogy csak tudtam úgy futottam. Elkezdtek utánam kiabálni, de már megállítani nem tudtak mert akik előttem voltak azok nem értették miért rohanok és értetlenül néztek ki a fejükből. Végre hazaértem öt perc rohanás után. Megálltam a kapuban kifújtam magam majd felegyenesedtem, mintha mi sem történt volna hátranéztem, de biztonságban voltam. Fellépkedtem a pár lépcsőfokon. 

Kinyitottam az ajtót bementem lepakoltam a kaját és boldogan letudtam, hogy egy jó ideig biztonságban vagyok. Ránéztem az órára még csak 8 óra volt. Gondoltam hagyom őket aludni még egy kicsit mert elég sokáig kinn voltak az este. Felmentem és olvasni kezdtem. Már a felénél tartok a Gyűrűk urában. Egy óra elteltével mozgolódást hallottam, gondoltam ideje szólni, hogy itt a kaja. Mindenki lejött és elkezdtünk enni.

- Ahh jó volt a tegnap! - Szólt Jessie először.

- Ja, majdnem hazahoztam egy csajt. - szólt Tom és Gwen-re nézett.

- Ha ha! Nem vagy vicces... - Morogta a képébeés egy kicsit beleütött.

- Ja jó volt! - gondolkodott Becca. Ezt nemkövetően sokkal kopogtak az ajtón. Mindenki felnézett majd rám.

- Követtek? - Kérdezte szinte suttogva Shane.

- Az lehetetlen! Már egy órája itthon vagyok.

-Akkor valaki nyissa ki! - Szólt Gwen.

- Oké, Hayley nyisd ki!

-Ahh... - morgott Hay, de felállt engedelmesen odacsoszogott és, kinyitotta...

-Mivan? Mit akarsz? - Csak ennyit hallottunk, fogalmunk sem volt ki lehet az.

- Öhm elnézést ha megzavartam... - kezdett bele egy elég bizonytalan fiú hangja. Az asztalnál persze mindenki hallgatózott. - Eve-et keresem.

- KIT? - mindenki meglepődött és elszóltuk magunkat aztán mikor rájöttünk, hogy lelepleződtünk kimásztunk és megnéztük, hogy ki van itt.

- Úgy hallottam itt lakik. Tegnap találkoztam vele. Szőke hajú... - Körülnéztünk mindenki Becca-t kereste de nem volt köztünk.

- Becca!- Szólt Shane. Előjött Becca. Shane megfogta a karját maga elé húzta, de mégsem erőszakosan. - Őt?

- Igen! - Virult ki a srác. - Nem Eve-nek hívják? - kérdezett rá egy kis idő múlva.

- Nem, valószínűleg átejtett... - röhögött Jessie.

-Mi? -hebegett szegény srác. Ledobta a virágcsokrot ami a kezében volt. Szegény! :( Aztán csalódottan de egy kicsit mérgesen elsietett.

Ezek után visszaültünk enni. Miután befejeztem és fel akartam állni Shane rám szólt.

- Ne menj! Maradj! - Visszaültem és kíváncsian néztem mit akarhat. Ünnepélyesen megtörölte a pólója szélébe a száját aztán folytatta – Emberek! Jó hírem van. Tegnap elég pénzt gyűjtöttünk össze és elmehetünk holnap vacsorára az egyik étterembe! - Mindenki megörül még én is. Azt sem tudom milyen étteremben enni. Csak arra emlékszem amikor a 8. szülinapom alkalmából apu elvitt.

- Mindenki öltözzön ki és 7 órakor indulunk kocsival.

-Szereztél kocsit? - Maradt tátva Tom szája.

-Igen mostantól van kocsink!

- És hol van? - kérdezte Holly izgatottan.

- Kint.

- Gyerünk nézzük meg! - Kiáltott az autóbolond Jes.

Kimentünk egy lepellel le volt fedve egy autó. Shane odaállt és hirtelen lerántotta a leplet. Egy fekete Peugeot volt. Egészen szép volt. Tetszett. Ennyi izgalmas volt ma. A naplóhoz hozzá sem nyúltam. Luke-kal beszélgettem és alig várom az éttermet!