7. rész

Helló! nemsokára nyaralni megyünk ezért előbbre hoztam a kövi részt!




7.rész   Ciki!

Augusztus. 29.

                    Kedves Amy!

Tegnap nem sült el túl jól a napló olvasás. Ezért úgy döntöttem pihentetem egy darabig. Holnap nekem kell elmenni beszerző körútra, de ma! Ma egyedül leszek egy kicsit. Valami fesztiválszerűség van most és a többiek megnézik. Nekem meg ki lett adva parancsba, hogy takarítsak ki. Mindenhol, csak a szobákba nem ,nehogy kutakodni legyen kedvem. Épp most fejeztük be a svédasztalos reggelit amit a fiúk „dobtak össze”.

Majd később írok!

***

- Mit csinálsz már Tom? - még fent is lehetett hallani Becca nyávogását.

- Szarok! - üvöltötte a leplezetlen igazságot a srác. Erre a beszólásra mindenki el kezdett röhögni csak Becca és Hayley nem. - Jó ne parázzatok már kész vagyok! Csak megártott a bab...

- Induljunk már! - Holly türelmetlen...

- Jó, mindenki megvan? - Jött a kérdés Shane-től. Nem, dünnyögtem én. Egy kicsit azért irigylem őket mert annyira boldogok, szabadok. Mindig jól érzik magukat. Én meg poshadhatok itthon.

Miközben ezen gondolkodtam megbeszéltek valamit amit nem hallottam. Ajtó csapódás. Oké akkor kezdjünk el takarítani. Először elhatároztam, hogy feltörlök. Vizet eresztettem a vödörbe abba egy kis szer... Előszedtem Ella iPod-ját és fülhallgatóját. Minden kész! Akkor még nem is sejtettem mennyire kész leszek... Bedugtam a fülembe a két bigyót és ezzel kizártam a külvilágot. Elindítottam az első számot amit nem tudok, hogy mit volt de volt ritmusa és tetszett. Elkezdtem sikálni a ragadós padlót a feltörlő fejével. Egész jól elvoltam, a számok váltották egymást amikor egy lassabb szám következett. Megálltam. Gondolkodás nélkül megfordítottam a feltörlő rongyot és mintha egy ember lenne felkértem táncolni. Persze igent mondott ezért elkezdtem vele lassúzni. Vagy legalábbis valami olyasmit. A nappalival már végeztem ezért csupa víz volt. Ráléptem egy nagyobb tócsára, persze elcsúsztam. Nagy puffanás. Neki csúsztam a CD tartónak amiről a lökésem hatására lezuhantak a CD-k. A műanyagtokok nagy hanggal ütköztek egymásnak és a földnek, ja és a fejemnek. Fájó hátsómmal felálltam és újra elkezdtem táncolni. Voltam a konyhában a nappaliban a folyosón. Nagyon jól éreztem magam. Elképzeltem ahogy az „álompasimmal táncolok”. De mint minden számnak ennek is vége lett. Mielőtt elkezdődött volna a következő, megdöntöttem a feltörlőt és „megcsókoltam” a nappaliban. Nagyot sóhajtottam, és amíg nem volt zene addig hallottam, hogy valaki vagy valakik röhögnek. A hátsó ajtóban és az ablakban ott volt az egész banda. Sokan videóztak is. Nem tudtam megszólalni. Tátva volt a szám ők meg csak röhögtek. Kivéve 2 embert. Luke és Sahne. Ők komoran néztek rám. Még fel sem fogtam mi történt amikor Shane megszólalt.

- Mi van, nem nagy szám?

- Már hogy ne lenne az? - röhögött Gwen.

-Ja, haver ez nagyon nagy... - vihogott Jessie.

- Egyáltalán nem vicces! - próbált védeni Luke is.

- Haláli poén cicabogár. Azt képzelte, hogy a feltörlő cucc a pasija... Pff. - nézett lesajnálóan Becca. Itt már nem bírtam tovább, eljutott az agyamig mi történt. Felrohantam. Elkezdtem "sírni", de mégsem igazi sírás volt. Most halálra fognak szekálni. És még csak alig indult el a nap! Kicsivel később rájöttem nem ezt kellett volna tennem. Példát kellett volna vennem Luke-ról! Amikor belecsapott a nyálas tenyérbe. Ott kellett volna maradnom mosolyogni, röhögni és megkérdezni akarnak-e még képeket készíteni rólam és Eugén-ről, ahogy csókolózunk. Lazán kellett volna kezelnem. Röhögnöm velük... De már késő! Kezdtem megnyugodni amikor nyílt a szobám elnézést szobánk ajtaja.

- Hagyj békén Becca semmi kedvem hozzá! - szóltam majd a párnámba temettem az arcom, de Bacca idegesítő hangja helyett meglepően férfias hang jött az irányból. Felkaptam a fejem, Luke volt az.

- Nem zavarok?

- Ó dehogy is! - fordultam felé piros szemekkel.

- Sajnálom! - szólt lágy hangon és még mindig az ajtóban állt, nem tudta eldönteni mit tegyen. A nyitott ajtón keresztül meghallottam Gwen érdes, kevésbe számomra kedves hangot.

- Mi van a mi kis „sztárunkkal”? Bőg? Pedig már fenn van a neten. - hangja szinte tapinthatóan gúnyban úszott.

Luke gyorsan becsukta az ajtót tett egy-két lépés felém.

- Leülhetek? - mutatott az ágyamra.

- Persze! - bólogattam. Leült és egész hosszasan csak hallgattunk. Aztán gondolt egyet és átkarolt. Én gondolkodás nélkül odabújtam hozzá.

- Nem volt olyan gáz? - kérdeztem félve és felnéztem rá.

- Nem, egyáltalán nem! Csak szórakoztál. Sőt, ha engem kérdezel szerintem aranyos volt! - nézett le rám. Egyszerre elkezdtünk nevetni.

- Te mindig meg tudsz nevettetni nem igaz?

- Nagyon úgy néz ki. Tudod nem olyan könnyű néha. Kaphatnék fizetésemelést!

- Persze még mit nem! - röhögtünk el újra.- Ezért szeretlek én! Mindig megnevettetsz!

- Csak ezért? - kérdezte meglepetten. - Azt hittem mert olyan helyes vagyok! - röhögött megint, én meg belebokszoltam a vállába. - Áúúúúú! - Nyögött majd el kezdett csikizni ami következtében vihogni kezdtem.

- Mi a frászt csinálsz még Luke?! - kiáltott fel Gwen.

- Öhm... Éppen indulok. - válaszolt az engem elszomorító kérdésre. Újra egyedül, remek! - Bocsi mennem kell!

- Semmi baj, menj csak! Szia!

- Szia!- És megöleltük egymást.

Lentről annyit hallottam, hogy Shane megkérdezi, hogy jobban vagyok- e, és, hogy már minden oké.

Kipucoltam az egész házat minden egész tiszta. Nem tudom mikor értek vissza mert én akkor már aludtam eléggé elfáradtam. Takarítás után kiültem még olvasni egy picit. És persze gondolkodnom is kellett, hogy mi lesz a holnapi étkünk.