2. rész: én.

Sziasztok! mivel a vártnál nagyon érdeklődést mutattatok már az első résznél gondoltam megjutalmazlak titeket és elhozom a folytatást (már úgy is meg van írva előre az első 8 rész ;) ) Tehát tessék! :*      (ez egy kicsit hosszabb rész mint az előző!)   

   

   Jó olvasást kívánok minden kedves olvasómnak! :D

Én.

 - Hát te kislány?- semmi válasz. Tesz egy-két lépést felém közeledve. - Azt gondoltam hozzám jöttél de látom, csak a gépem érdekelt.- hangja csalódottnak hangzott. És én „a nagy emberszakértő” sem tudom miért. Talán szinészkedet. Igen, biztos! Tovább írok mintha csak meg sem hallottam volna. Igen ezt a stratégiát választom! Nem hebegek itt neki. Minek?! Addig legalább kigondolhatom mit is mondhatnék.

-Szép a pulcsid!- mondta némi hallgatás után. Szerintem próbálta megtörni a csendet. Én eközben még jobban betemettem az arcom a kék garbós pulcsimmal mert elpirultam. Volt még rajtam egy csőfarmer és egy zöld Converse, hajam felgumizva kontyba, néhány tincs kikúszott a gumi alól, a frufrum pedig előre fésültem, de ezek nem lényegesek. Úgy gondoltam még hallgatok egy kicsit. Hirtelen megérintette a vállam amitől összerezzentem. Észrevette, hogy megijedtem ezért gyorsan elkapta a kezét. - Most ott fogsz ülni? Mert tudod szeretnék átöltözni. - Úgy gondoltam ideje megszólalni.

-Ő...- Nyögtem ki időhúzás képpen.

- Igen?- Kérdezte én még mindig nem fordultam oda hozzá és még mindig írok. Ha megbeszéltük elmondom, mi volt most jobbnak látom ha válaszolok...

***

Megbeszéltük. Vagyis kidumáltam magam:

- Sajnálom - fordultam egy kicsit felé - nem akartam kutakodni, csak megnéztem valamit...-próbáltam úgy mondani mint egy magabiztos lány, de az, hogy lassan fordulok, fél arcomat ellepő garbóval, hát nem épp a legmagabiztosabb. Ezért kiástam a szám és néztem a zöld szempárt, válaszra várva.

- Rendben. Legközelebb kérd meg, ne félj nem harapok! - Kacsintott egyet.- De most sietnem kell...

- Oké, akkor nem is zavarok.- álltam fel szép lassan. - Akkor legközelebb. - Biccentettem.

- Rendben várni fogom. Szia Al.- És kiléptem az ajtón. Átléptem a küszöböt, a hátam mögül kis kuncogás. Nem értettem miért nevet. Amint ezt átgondoltam nem néztem magam elé ezért majdnem felbuktam Becca'-ban aki szúrós szemmel méregetett.

- Mit kerestél Shane szobájában?- Jól átgondoltam a válaszom de eléggé kellemetlen érzés volt ahogy vizslat ezért egy gyors semmitmondó szócskát használtam inkább.

- Semmit. - Vágtam rá majd sietősen bementem a szobánkba.

Egy kis ideig vártam, hogy utánam jön-e, de nem tette. Elővettem a naplóm és beírtam az elmaradást. Szóval most így állunk.

- Alice! - hallom Gwen kiáltását ami történetesen a nevem.

- Igen? - Battyogtam le kelletlenül a lépcsőn olyan „remélem érted azért dübörgök a lábammal mert nem vagyok rád kíváncsi” stílusban. - Tudtommal ma nem én megyek lopni. - Álltam meg a konyha ajtajában a pulcsim zsebében a kezem egy kicsit görbe állást felvéve. Teljesen le lehetett olvasni rólam hogy kelletlen vagyok és ezért Gwen megjutalmazott egy grimasszal.

- De! Megszavaztuk. - Vihogott Tom-mal. Hát ez nem fair!

- Ez nem ér! Én tegnap voltam! Ma te vagy!- Néztem rá a táblára - ami a hűtő fölött díszelgett nagy rózsaszín betűkkel, de jobban jártunk mintha Hayley írta volna, mert akkor semmit nem látnánk belőle mert nagyon csúnyán ír - majd Gwen-re.

- Na, nézd már Tom! Pattog a szöcske...- én vagyok a szöcske amikor ő fél fejjel alacsonyabb nálam?! Pff...

- Nem vagyok szöcske és tuti nem megyek el!-háborodtam fel.

- Gwen!-szólt valaki, persze a „bandavezér” volt az.-Hagyd! Ma te mész és kész. - mondta teljes nyugalommal közben Gwen-t nézve.

- Ahh! - mordult fel Gwen - Miért rontod el a játékunkat? Simán el ment volna!- értetlenkedett.

- Gwen!- szólt rá ellentmondás nem tűrő hangon.

- Jó, jó megyek már.- És kiment az ajtón. Kb egy óra múlva (addig én olvastam) meg is jött „Jing csirke álmai” feliratú zacskókkal.

- Kínai?-Horkant fel Holly

- Ja, zavar?

- Ne máááááár! Tudod mennyi a szénhidrát ebben?- Hisztizett Becca.

- Ha nem tetszik lehet menni! - Intézte el Gwen.

Hayley-t nem zavarta a sok szénhidrát ő már hozzá is állt enni. Odalépkedtem a pulthoz ahova lerakta Gwen a kaját és épp venni akartam egy dobozzal amikor Gwen sikertelenül de megpróbált kibuktatni. Én ösztönösen felsikkantottam, mire Shane ránk nézett. Fürkészett egy darabig aztán leült enni. Gwen meg csak annyit suttogott, hogy hisztis ribi.

Nem zavartattam magam a többiek lenéző pillantásai miatt (egyesek nem titkolták unszimpátiájukat... lásd: Gwen, Becca) csak csöndben ettem az édes savanyú mártásos tésztát pár zöldséggel meg hússal. Ma valahogy csendesen telt a vacsora. Nem mintha én akármit is szoktam volna hozzá fűzni... Amint megettem felálltam kidobtam a dobozt és felsiettem a lépcsőn a szobámba. Vagyis felsiettem volna ha nem csúszok meg a lépcsőn amit nagy taps, füttyögés és röhögés fogadott - és térdfájás aúú. De felértem leültem a kényelmetlen heverőre és most írok. Egy átlag nap, megaláztatás cikis helyzet veszekedés ennél jobb nem is lehetne. Na és most még pár gondolat:

Visszaolvastam az irományaimat. Két dolgot is észrevettem. 1: Mostantól a nap végén írok egy összesítőt-mert az igeidőket érdekesen váltogatom ezért nem kell külön díj ha valaki nem ért ebből semmit - addig max leírom egy lapra el ne felejtsem. 2: Szebben kell írnom...