Haliii! bocsi de nem bírtam magammal. Egész délután írtam 2 jó hosszúúúú részt! Muszáj megosztanom veletek! *-* Remélem tetszeni fog! :D Ha tetszik ne legyetek félénkek nyugodtan jelezzétek nekem az csak erőt ad nekem ;) (persze jöhet rossz vélemény is!)
Jó olvasást! :)
16. rész Erre volt
szükségem ...
Január 3.
Ma fog megtörténni, ma engedik
szabadjára azokat a szörnyetegeket. 3 óra van. Szép lenne azt
hinni, hogy tudok aludni. De nem. Vajon miért?! Egy roncsnak érzem
magam. Állandóan a sírás kerülget. Egyszerűen egy roncsnak
érzem magam. Csalódtam is magamban, hogy ennyire félek.
Megbénít... Segít, hogy leírhatom ezeket a dolgokat. És jó
vissza olvasni is, hogy milyen „óriási” problémáim voltak
ezelőtt. Szerelmes vagyok... ennyi volt a gondom. Pff. Bármit
megadnék azért, hogy visszamehessek, hogy ennyi legyen az egyedüli
szomorúságom ebben az elcseszett világban.
Most éppen a wc-ben vagyok és bőgök.
Hát gratulálok Al! Taps, taps... Te az elsők közt leszel aki
meghal. Egyébként ki gondolta volna, hogy pont most jön el a
világvége? Már annyi ezer-meg ezer világvégét kiabáltak el...
és tessék most itt vagyunk. Király! Istenem... nem bírom ezt!
Sokszor kerülget a gondolat, hogy inkább én végzek magammal.
Szerintem egy hajszál választ csak el, ho...
Valaki kopogott a wc-ajtón. Nem
tudom ki volt, de az biztos, hogy a frászt hozta rám.
- Helló? Van valaki itt? - egy kicsit
megfáztam ezért az orrom is bedugult meg a fülem is. Nem tudtam
eldönteni, hogy ki hangját hallhattam. Abban viszont biztos vagyok,
hogy fiú hangja volt.
Újra kopogtak.
Mit tegyek?
- Öhhm Helló! - szóltam szipogva –
ki vagy?
- Minden oké? Al, te sírsz? - válasz
ugyan nem jött a kérdésemre de gyorsan lebuktam. - Engedj be!
Semmi kedvem nincs felállni és
beengedni az illetőt. Remek megint elfogott a síró görcs.
- Komolyan beszélek Al! Engedj be! -
egy kicsit ingerültnek tűnik. Ahhj jobb lesz ha beengeden, de
biztos Luke. Legalább kisírom magam a vállán. Istenem... Tök 8
majd jövök...
***
Oké, hát eléggé meglepődtem. Most
mi van? Egyre inkább egy halom szemét leszek lelkileg, komolyan.
Nem hiszem el. Na kezdjük:
- Csá. - nyögtem ki két hüppögés
között amikor kinyitottam az ajtót. Mind két szememet teljesen
elöntötték a könnyek és sötét is volt, nem láttam ki állt az
ajtóban, de biztos voltam benne, hogy Luke – Örülök, hogy itt
vagy! - megtörtem, a vállába bújtam Luke-nak és csak bőgtem.
Vissza ölelt, és beljebb tuszkolt az ajtón, becsukta úgy, hogy
engem el sem eresztett, erősen fogott.
- Shhhhh! Al. Nem lesz semmi baj! Ne
félj! Megvédelek az életem árán is. - súgta halkan, lassan de
tisztán érthetően a fülembe, de a hang... annyira megnyugtató
volt. Nem igazán Luke hangja volt. Annál méllyebb hang. Hirtelen
görcsbeszorult a hasam is. „Nem Luke, karol át hanem Shane!”
futott át az agyamon az ajtó előtt ülve az ölében. Shane is
megérezte, hogy az eddigi nyugodtságom megszűnt és hirtelen
ideges lettem.
- Mi a baj? Rosszat mondtam? -
kérdezte. A hangja úgy hatott rám mint valami gyógyszer. Nem
értem mi történt. De mégsem tudtam ellazulni és bőgni tovább.
Még jobban belefúrtam az arcom a karjába, abba az erős karba...
féltem felnézni. Nagyokat szippantottam, az illata mennyei volt. Ő
is szorított egy kicsit az ölelésén. Csak ültünk a szőnyegen
csöndben. Már nem is sírtam.
- Jobban vagy? - hallottam újra azt a
kedves, mély mégis lágy hangot. Még mindig nem néztem fel, de
bólogattam. Shane elkezdte simogatni a hátamat ami nagyon jól
esett.
Szép lassan felemeltem a fejem, és
megtettem amit eddig nem mertem. Egyenesen a szemébe néztem. Néztük
egymás megbabonázva. Shane törte meg a csendet.
- Örülök, hogy jobban vagy!-
susogta, közben a tekintetét ide oda kapkodta, mintha zavarban lett
volna - Figyelj, nem kell egyedül menned. Veled megyek! - határozott
lett a hangja és megint a szemembe nézett. Ezt akartam hallani,
hogy valaki nem hagy egyedül, nem engedi, hogy egyedül bóklásszak.
Újra elkezdtem sírni, de ez más volt. Eltűnt a félelem és
megkönnyebbülés váltotta fel. Megöleltem. Az arcom a nyakában
volt, az ő arca pedig az enyémben.
- Köszönöm! - suttogtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése