22. rész

Mi volt tegnap, és mi nem?

Február 20.

   Kedves Amy!

Holnap lesz a rettegés rettegése. Be kell valljam félek. Tudom ennek a vad énemnek nem kéne félnie, de... még nem szoktam meg, még nem váltunk eggyé tehát minden jogom megvan, hogy összepiszkítsam az alsóneműmet. Voltam még bulizni az elmúlt napokban, de mára már bezárt minden. Mesélek:

A buliban voltunk amikor elmentem hozni még piát.

- Mit csinálsz? - sziszegő hangja idegesen csengett az én szívem meg a torkomban remegett.

Szépen ráemeltem nagy barna szemeimet és a lehető legnyugodtabban feleltem

- Piát viszek. Te mit is kértél? - méláztam el, tettetve a hülyét.

- Nem erről beszélek... - nézett el a fejem felett, mintha csak keresne valakit.

- Tudod ez igazán könyvszerű... sablonos. - dünnyögtem

- Ezt hogy érted? - kapta rám újra a tekintetét.

- Tudod... azért löktél el magadtól mert azt mondtad ez nem egy mese. Igazad van!- széttártam a kezem- Hát akkor most miért viselkedsz úgy mint, ahogy a hősszerelmes félti a királykisasszonyt?

- Én nem... Nem! Csak... Nem értelek. Megváltoztál.

- Igen ez tény. De tudod ha nem tűnt volna fel éppen világvége vagy mi van.

- Képzeld feltűnt!

- Remek! - és pont megjöttek a rendelt italok. Felemeltem őket, de mivel sokan vagyunk az egyik sör majdnem kicsúszott a kezemből amit persze Shane pont el is kapott... Mintha csak fel se tűnt volna megfordultam és egyenesen átvágva a tömegen megindultam az újdonsült barátaim felé.

Ha azt hiszed ezzel megmenekültem a féltő bátytól nagyon tévedsz. Az első napokon úgy tett mintha ott sem lennék, hát én is úgy tettem. Most meg vizslatott végig, egyszer rám is szólt, hogy ne igyak annyit. Nem tudom mit képzel.

- Most már menni kéne! - szólt a bandavezér

- Ne már haver! Még ne. - próbálta győzködni Liam.

- Nem, megyünk! - szólt erélyesen, én meg már le sem merem írni mert annyira kiszámítható, sablonos, végig engem nézett.

Mikor hazaértünk felmentem a szobámba, de persze követett a „bátyám”.

- Hagyj békén! - kiáltottam a hátam mögé. Legalábbis azt hittem hogy ő követ.

- Elnézést kisasszony! Nem akartam zavarni, csak meg akartam kérdezni nem segíthetek valamiben esetleg. - kikerekedett a szemem mert ez nem Shen volt. Ez Linda vagyis Liem hangja volt.

Hebegve kezdtem bocsánatot kérni, ő meg csak biccentett, hogy nincs gáz.

- Elképesztő ön! - mondta és közelebb lépett egy lépéssel.

- Miért lennék az? - kíváncsian de mégis cinikusan zengett hangom az üres szobában.

- Nem is tudom hol kezdjem... Gyönyörű, okos, vicces jófej...- itt én intettem, hogy nem kell folytatnia. - Elnézést a zavarásért Drága, csak arra gondoltam megismerhetnénk egymást. Mindenki t ismerek csak kegyedet nem.

- Megkérdezhetem öntől miért beszél így? - nevetgéltem

- Mert így illik egy ilyen fantasztikus hölgyel beszélni mint ön.

- Hát, élvezetes ilyen ünnepélyesen beszélgetni egy önhöz hasonló illedelmes úriemberrel. - közelebb léptem én is Liam felé. Valahogy annyira élveztem. Tudom nincsenek királylányok, de mégis úgy éreztem magam. Teljesen közel jött hozzám.

- Engedelmével most megcsókolom önt. - mosolyodott el teljesen miközben óvatosan megsimította a hátam. Lassan a karjaiba zárt. Végül beleharaptam az ajkamba és átgondolván, hogy nem várhatok örökre Shane -re, bólintottam. Persze Shane az akit szeretek, de mégis kedvem volt Liammel csókolózni.

 Jelzésemre Liam meglepetésemre nem lassan, hanem szenvedélyesen csókolt meg. Teljesen másként csókolt de kellemesen. Nem tartott túl sokáig mivel most már tényleg az aggódó „bátyám” toppant be. Igen mérges lett a hangja.

- Te meg mi a francokat csinálsz? - szegezte a kérdést Liam-nek.

- Semmi közöd hozzá! - mondtam magabiztosan. Erre senki nem tudott mit szólni.

- Takarodj kifelé...- utasította régi barátját. Mikor kiment Liam becsukta az ajtót és összeráncolt szemöldökkel sétált hozzám.

- Nem mondhatod meg kivel legyek. - ráztam meg a fejem. - Ellöktél magadtól, mostmeg nem engedsz más közelébe... ez nem fair! Nem kell ez a dráma... Mintha egy szappanoperában élnék. Dönts már el mit akarsz! 

- Nekem is nehéz érted? - megráztam a fejem. Nem nem értem! - Figyelj. Nem ismered Liem-et. Ő rossz ember, főleg a lányokkal.

- Persze! Te magadról is szinte ugyanezt mondtad.- fújtattam idegesen. - Egyébként meg nagyon illedelmes volt és kedves.

- Ő még nálam is rosszabb! - nézett mélyen a szemembe. - Egyébként meg ez az álcája... Hány percébe is került, hogy megcsókoljon? - keserűen mosolygott. Elkaptam a szemem mert volt benne valami. Hány perc is volt? 2-3? az nem túl sok...

- Akkor sem parancsolhatsz nekem!

- Igazad van. Csak szeretnélek megvédeni.

- De nem tudsz csak ha velem vagy! - hőbörögtem – Ha nem vagy jó így nekem, ami baromság akkor én megyek le a szintedre. - csúszott ki a számon.

- Mi? Miattam teszed? - nagy meglepett bociszemek meredtek rám hitetlenül. - Tudtam, hogy valamiben sántikálsz csak nem tudtam mi a célod.

- Te, és nem fogom feladni jobb ha tudod! - Így utólag már annyira idegesítően nyávogós csitrisen hangzik, hogy alig merem leírni...

- De felfogod... - mondta halkan és elindult kifelé. De ha már úgyis egy filmben/könyvben élek gondoltam azt csinálok amit akarok. Utánaszaladtam és mint az első csókunknál kiadtam minden szeretetemet. És visszacsókolt. Aztán sűrű csókcsatákat váltottunk szinte nem is vettünk levegőt. Fantasztikus volt. Többre nem is igazán emlékszem a pia miatt... de reggel mellette ébredtem, az ő szobájában. Átlopóztam és most 7 óra van, mindenki alszik. Csak én nem tudom mi is történt tegnap...